Szolgálótársam karácsonyi csomagjában lapult ez a sok igazságot tartalmazó fénymásolt lapocska:
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet,
nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra,
ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt
készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb,
mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek
otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként
elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit
nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és
horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a
templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor
nem értettem meg, miről is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem
örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. Ismeretlen szerző
