ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE
Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt sokszor a szemén.
Sokat bántották.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.
OTT PIHENSZ
Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.
Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.
Forrás ~ Internet
ÉDESAPÁM SÍRJÁNÁL
Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.
Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.
Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.
Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.
Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalanszor kiáltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!
Forrás ~ Internet
