Kos Mandala
A görög mitológia hagyományában az Aphroditénak szentelt állatok közé tartozott. A kosról szóló, ismert legendák közül minden bizonnyal az aranygyapjas történet a legszebb, amely az ókori Görögországból származik. Élt ezen a területen egy király, Athamasz. A Felhő asszony, Nephelé volt a felesége. Volt két gyermekük is: egy lányuk, akit Hellének hívtak, és egy fiúk, Phrixosz. Sokáig éltek boldogságban, de egy napon Athamasz elűzte feleségét, és Inóval lépett frigyre. Nephelé visszaszállt az égbe, és ott azt a parancsot adta a többi felhőnek, hogy egy csepp esőt se küldjenek a görög király földjére. Így hát hiába szántottak-vetettek, szárazság és éhínség köszöntött az országra. A király követeket küldött Delphoiba, hogy tanácsot kérjen Apollón szent jósnőjétől, Püthiától. Hogy mit mondott a jósnő, azt Athamasz sosem tudta meg, mert a hazatérőket a város határában Inó fogadta, és mézes szavakkal, drága ajándékokkal megvesztegette őket. Így a zarándokok Apollón jóslata helyett azt jelentették a királynak, hogy mindaddig nem fog esni az eső, amíg a Felhő asszony két gyermekét fel nem áldozzák Zeusz oltárán. A két gyermek, Phrixosz és Hellé ezalatt a réten legeltették a nyájat, mivel gonosz mostohájuk Inó miatt már nem volt maradásuk a palotában. A pásztorok és az állatok között éltek és különösen egy szép, szelíd kossal játszottak sokat, mert ennek a gyapja mind egy szálig aranyból volt. Egyszer, amikor senki sem figyelt rájuk, ez a kos, akit egyébként Hermész isten küldött, emberi hangon megszólalt és elmesélte nekik, hogy milyen veszély fenyegeti őket. Azt javasolta, hogy üljenek fel a hátára, és a gyerekek hallgattak a szóra. A kos belevetette magát a tengerbe, és az ázsiai partok felé úszott. A kis Hellé azonban, aki bátyja nyakába kapaszkodott, az út közepén nagyon elfáradt, és hiába bíztatták, elgyengült, lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe fulladt. Ezt a tengert – a mai Dardanellák helyén – Hellé tengerének nevezik. Phrixosz, a megmenekült fiú hálaáldozat gyanánt feláldozta a kost Árész oltárán. A kos jótettéért jutalmából az égboltra került Kos csillagképként.
A Kos hónapnak Árész, a Háború istene az ura. Római nevén ő Mars, innen ered a március elnevezés. A tavasz beköszönte nem csak békés mezőgazdasági munkák kezdetét jelentette, hanem a hadi vállalkozások megkezdésére is jelt adott. Ez a magyarázata, miért épp egy harcias isten lett a március patrónusa.
A Kos jelleme
A Kos kardinális, tüzes jegy. Világa a cselekvés világa, megragadja az életet. Tudatában van erőinek és képességeinek, a saját útját járja. Teszi a dolgát, követi saját impulzusait. Mivel erősen törekszik az önérvényesítésre, gyakran keveredik konfliktusba a külvilággal. Erejét és erősségét is a konfliktusokból nyeri. Ha nincs ellenállás, akkor szenved, energiái kimerülnek, életereje csődöt mond. Inkább harcolni és veszíteni, mint ellenfél nélkül maradni. Az élet is ilyen legyőzendő ellenfélt jelent számára. Impulzív, kiáradó személyiségvonásainak köszönhetően hajlamos a meggondolatlan, elsietett cselekedetekre, döntésekre. Sokszor nem veszi figyelembe mások érdekeit, némely helyzetben viselkedése tapintatlannak tűnhet, ám ez nem más, mint egyenesség és őszinteség, mely az egyik legnagyobb erénye. A nyílt konfliktusokat és kihívásokat szereti, az álságos viselkedéssel nem tud mit kezdeni.
Párkapcsolatában impulzív, törekszik a dominanciára Életteli, energikus társra vágyik, a lagymatag emberek harcra ösztökélik, türelmetlensége miatt nehezen viseli a nyugodt, kivárós jellemeket.
Ha képes harcos energiáit egy magasabb cél vagy idea szolgálatába állítani, akkor már nem az életet, csak az abban előforduló nehézségeket fogja legyőzni.
Forrás: Advaita
