Testünk üzenetei - Megbetegítő gondolatok
 

Ha abban a hitben élek, hogy hibát követtem el, ezért elítélem magam, kételkedem magamban. 

Pedig nem létezik jóvátehetetlen hiba, hiszen azért élünk, hogy tanuljunk.

Szembeszállok természetszerű lényemmel. 

Minthogy nem úgy élek, ahogy voltaképpen élnem kellene, hibáimat kivetítem a környezetemre, s kifogásolom ezt vagy azt. 

Diszharmóniában élek önmagammal és az egész élettel. 

Szüntelenül hadakozom valami ellen, minthogy én nem önmagam vagyok, nem igazi énemnek megfelelően élek.

Hadakozom valakivel, valamivel. 

De csak akkor hadakozom, ha zavar valami önmagamban vagy önmagamon.

Hiányérzetben élek és nem az élet teljességében, nem természetszerű létem egységében. 

Ha szerepet játszom, elvárásoknak felelek meg, tőlem idegen viselkedés mintákat követek, igazi énem szenved hiányt, ezért nem élhetek kiegyensúlyozottan.

Bűnben élek. 

Bűnben élni annyi, mint az elszakítottság állapotában létezni, vagyis nem egységben, hanem kettősségben.

Nem szeretek. 

Ha képtelen vagyok a szeretetre, önmagamat sem szeretem, nem fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok, vagyis " nem "-et mondok. Márpedig minden egyes " nem " betegséget idéz elő. 

Az igazi szeretet annyit jelent, mint " igen"-t mondani, igent az életre. 

A szeretet alapvető szellemi törvény.

Nem vagyok elégedett, ha tulajdon énemnek hiányzik valami. A kielégítetlenség annyit jelent, hogy önmagam hiányát érzem, nem az élet teljességében élek. Képtelen vagyok magamat egészen átengedni neki.
Másképpen élek, mint ahogy tulajdonképpen akarok, mint amit helyesnek tartok. 

Ezáltal önmagamat tagadom meg. 

Valótlanságban élek. 

Bátorságra van szükségem ahhoz, hogy elfogadjam igazi énemet

.
Nem élek, vagyis nem engedem, hogy az élet árja szabadon és akadálytalanul áramolhasson keresztül rajtam. 

Ha belső gátlásaim vannak, szerepet játszom.

Tisztázatlan ügyeim vannak. 

Ha például valakinek nem bocsátottam meg, neheztelek rá, sőt vádolom. 

Ha a környezetemmel rendezetlen a kapcsolatom. 

Ha valakivel nem tudok kijönni, fel kellene tennem a kérdést magamnak : hol nincs rendben bennem valami, miért okolom önmagam, miért érzem magam hibásnak ?

Nem vagyok könnyed és eleven, valami nyomaszt. 

Problémák, melyeket nem oldottam meg, szerepek, melyeket eljátszom, bár nem én vagyok, minták, melyekhez igazodom, pedig már régen elavultak és nem érvényesek.

Megpróbálok " normális " lenni. 

A külvilág elvárásainak megfelelően élek.

Az élet feladatait nem teljesítem, nem oldom meg. 

Egy feladatot az élet azért ad nekem, hogy további lépés megtételére késztessen.

Nem " itt és most " élek. 

Ha a múltból élek, a múltat folytatom, pedig az már halott. 

Ha viszont már a jövőben élek, akkor olyan időben létezem, ami még meg sem született. 

Valóban élnem csak a jelenben lehet, hiszen az élet természete a folytonos áramlás : az egyik pillanatról a másikra történő szakadatlan változás.



Részlet Kurt Tepperwein - Testünk üzenetei című könyvéből