ELENGEDÉS

Elengedni valakit, nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.

Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent.

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni,

szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.

De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,

hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.

Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,

hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.

Az elengedés nem tagadás, hanem elfogadás.

Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,

hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.

Az elengedés nem sajnálkozik a múlton, hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.

Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben.

Ha nyitott szemmel jársz észre veszed az előtted nyíló ajtókat, s a te döntésed,

hogy bezárod - e a régieket.

A legtöbb ember ajtók között él - tétován.

Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot.

Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott,

s régóta nem is illik hozzá.

Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova.

Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig.

Míg le nem szakad róla.

Így van ez az életeddel is.

Sokszor vonszolod magad, elhiszel egy halom hazugságot,

hogy miért lehetetlen a változás.

Elhiszed, hogy az összes létező terhedtet cipelned kell.

Elhiszed, hogy a változással - változtatással a semmibe csöppennél.

Elhiszed, hogy a sok - sok magadra kényszerített alkalmazkodással szeretetet nyersz.

Elhiszed, hogyha a saját életedet mered élni: önző vagy.

Az az önző, aki meg akar fosztani téged ettől.

Az az ember nem tisztel és nem szeret. Az az ember kihasznál. Semmibe vesz.

Engedd el magad, s csak egyetlen problémádat bontsd le a magjáig.

Mi lenne, ha ezen a téren másképp viselkednél, másképp döntenél,

ha egyszerűen csak letennéd?

Csak tedd fel folyamatosan a kérdést:

mi lenne? - minden egyes válaszodat kövesse újra ez a kérdés:

mi lenne? - s megdöbbenve fogod tapasztalni a végén:

az lenne, hogy végre jól éreznéd magad!

Minden problémát túl bonyolítunk. Mindig csak ellenérveket keresünk.

Hosszú évek tapasztalata emberekkel beszélgetve a megoldásokat keresve,

hogy sohasem hoznak érveket a változás mellett - csak ellene.

A jaj, de jó, ha úgy lenne! - de nem lehet mert s itt jön rengeteg különféle magyarázat.

Így nem lehet tovább lépni, új utat keresni.

Ahhoz amellett kell érveket gyűjteni: mért legyen?

Mit hoz? Mi lesz jobb? Mi lesz másképp?

A változáshoz bátorság kell. S Te is bátor vagy ott legbelül a lelked mélyén.

Még akkor is, ha ezt most nem látod, nem hiszed.

Minden a benned élő hiten múlik. Mindig te választasz és te döntesz.

S mindig minden a hited szerint alakul. Ezért fontos, hogy miről mit gondolsz.

Azért fontosak a kimondott szavak: erejük van.

Ezért fontos, hogy ne engedj teret magadban negatív gondolatoknak.

Az életben még a legfájóbb, legnehezebb napok sem negatív hatásként

maradnak meg benned, ha a végkifejletet nézed.

Egy-egy esemény megértéséhez idő kell, el kell távolodni a dolgoktól,

hogy a hozadéka világossá váljon.