Weöres Sándor ~ Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám
és szomorú tündéreivel:
mozgalmas, szikrázó,
örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival,
a ráncok egyenletes
 hálózatával: nem csábító,
önmagában-való, fenséges,
nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja,
csak a csábító-szépet ismeri
s az öreg arc hatalmas szépségéhez
kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat,
nemiségük plakátját formálják belőle;
s elrútítják öreg arcukat is,
mert a fiatalság nyomorúságos
 roncsát őrizgetik rajta.

Forrás ~ Internet