HOMOKBA ÍRJAD
 
A panaszodat, bánatodat a homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek el ne sírjad!
Homokba írjad! A porba írjad!
A szíved búja bármilyen nagy,
Az embereknek azt el ne mondjad,
A terhet csak csendben hordjad.

A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad,
A meg nem értést, támadásokat fel ne rójad!
A Mester is így cselekedte ezt,
Bár várta Őt a golgotai kereszt.
Az asszony bűnét a porba írta,
Ő elfeledte, a szél elfújta.

Legyen az bármilyen szent igazság,
Mind eltapossák.
Ha vérzik szíved mosolyogják.
Ezért ha égig ér a bánatod,
Ha könnyeidet el nem sírhatod,
Hordanod kell, el kell hogy bírjad!

Ha nem látják, hát a homokba írjad!
Emlékeid, mik idekötnek, homokba írjad!
Mit kölcsönadtál, pénzt, bizalmat, a porba írjad...
De bizton számíthatsz az Úrra,
Ezt márványba vésd.
Ezt ne írd a porba! 
 
~  ismeretlen szerző ~


KIS LÉPÉSEK MŰVÉSZETE

Kerüljön hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!


AZ ÉLET ÉRTELME

Az élet értelme, hogy te szeress és hagyd magad szeretni. 
Hogy megtaláld mindenben a jót, hogy annak örülj, 
hogy a pohár még félig van, 
és ne azért morogj, hogy a fele már hiányzik. 
Hogy tovább húzd a szekeret akkor is, 
ha legszívesebben üvöltenél a fájdalomtól.
 Hogy nézz a napba, akkor is, ha elvakít. 
Hogy boldog legyél, mert ha szét nézel magad körül,
 ott találod azokat az embereket, akik igazán fontosak neked. 
Gyermekeidet, társadat, testvéreidet, barátaidat a szeretteidet. 
Hogy észrevedd a kősziklán parányi résén áttörő fűszálat. 
És csodálkozz rá, ez az élni akarás. 
Lassan, de másodpercenként letisztul bennem valami,
 amitől mindent más fényben látok. 
Megtalálom az élet értelmét. 
Ami mindenben benne van, ami körülvesz, 
csak néha a csodák mellett is csukott szemmel megyek el.
 És így van ezzel más is.
 

KARÁCSONYI FÉNYEK
Este, mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafénynél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti a szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
s őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Dsida Jenő ~ Közeleg az emberfia 

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
 
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.  

  Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
  Őnem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.
 
ADVENTI HÍRNÖK ~ FRISS FENYŐÁG
 
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Válasz idézettel

Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István
 
Advent a várakozás megszentelése
 
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy 'meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk'.

Gyermekkorunkban éltünk így. 
Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, 
hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és 'jogosabb' birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi 'meglepetés', lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és Advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Forrás ~ Internet

 
 
A SZERETET HIMNUSZA - KARÁCSONY ELŐTT

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg éppen azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. Csak a szeretet az az ajándék, ami megmarad.

Forrás ~ Internet


A négy gyertya története

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük,hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
-de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj!Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.
Add Urunk,hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! 
Had legyünk eszköz a kezedben,amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
HIT,REMÉNY,SZERETET és a BÉKE lángját!


LUCA NAP
Hagyomány vagy babona?
 
A Luca nap ami ma éppen péntek 13.-ára esik, ebben a napban találkozik a keresztény szent ~ Szent Lúcia a vakok és szembetegek védőszentjének ünnepe és a néphagyományokban számon tartott Luca nap hagyománya. Így ennek a napnak vannak szakrális és mundán hagyományai is, de mindkettőnek fontos fényváró minőségei vannak.

A Luca nap a néphagyományokban a legrövidebb téli napot jelöli, időjárás jövendölésére valamint a pár illetve a jövendőbeli megtalálásának a hagyományai kapcsolódnak a naphoz. Ólomöntés napja is ez a nap volt

Ekkor ültetik el a karácsonyi búzát, ami pedig a következő évi termés minőségét szimbolizálja. De ehhez a naphoz kapcsolódik a 'luca széke' készítése, amit december 24-ig készítettek, hogy az éjféli misén megláthassák a 'boszorkányokat'.

A Luca napot 'dologhagyó napnak' tartották, így ezen a napon a nők kerülték a házi munkát, nehogy ártó hatások érjék őket.

A 'péntek 13.' sokakban kapcsolódik össze a 'balszerencse' napjával, de érdemes ezt a gondolatot erősíteni, mert gondolataink vetülnek ki körénk. Várjuk a sötétség után a fény megszületését.
 
„Acélt hoztam kenteknek, cin legyen táljuk, vas legyen fazekjuk, ólom legyen kanaljok!
Adj Isten gazdának bort, búzát, gazdasszonynak egy kas gyereket!”



Egy gyertya gondolatai

Ti meggyújtottatok engem,
és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet.
Derűsen ültök körül, és úgy érzem,
egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel.
Én minden képen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek.
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt
egy kartondobozban tárolnának, anyagként
becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.
Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok.
Magamat adom, feladatomat teljesítem.
Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel, a
fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek.
Ha pedig égés közben mindig fogyok,
úgy életem beteljesedve ér véget.
Hiszen "a gyertyák csonkig égnek".
Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.

Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal
felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat,
kétségeket tükröző arcotokat.
Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt.
Pedig én csak rá tudok világítani a
kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat.
A válasz nálatok, bennetek él.
Hogyan?

Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok.
Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok,
az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok.
A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok,
és igaz emberré tesz benneteket.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok:
örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.
Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök,
mert ez csak kívülről látszik így,
de belülről mindig értékesebbek lesztek.
Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy,
mert magatok is gyertyák lesztek.

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok,
az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni.
Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor
nagyobb a fény és több meleg árad felétek.
Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok,
akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a
szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek!
Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben,
így tölti be világotokat a fény békessége,
és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.



AZ ÉN MIKULÁSOM

Lélek voltam, tiszta szívű,
csillag voltam, fehér ívű,
karácsonyi égbolt felett
megpihenve egy fellegen,
vártam már a szánnak zaját,
csilingelő halk moraját.
Lopva néztem kis csizmákra,
mivel telik csöppnyi szára,
mit rak bele a Mikulás,
őszes hajú, piros ruhás.

Majd amikor megszülettem,
pici lelkem lánnyá vedlett.
Hittem én a szép meséket,
írtam listát, miket kérek:
babákat és ruhát, szépet,
könyvet, finom édességet...
Hatodikán hajnaltájban
a csodákra nagyon vártam
csinosított cipellővel,
tisztítása ment nagy gőzzel.

Elmúltak a gyermekévek,
virgácsos lett ez az élet.
Listám most már másról írom,
gyerekkorom visszasírom.
Tiszta cipőm polcon pihen,
Télapó már nem tölti meg,
de a csodában még hiszek,
ajándékot most én viszek:
Jó szándékot, szeretetet,
mosolyokat virgács helyett!

~ Szabadi Lívia ~

 

Advent első vasárnapja


Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet! 
Rónay György  


Advent üzenete és szimbolikája

A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet.

A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket "angyali misének", "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a liturgiában.

Az adventi koszorú hagyományának első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott.

A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyetyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével.

Az advent az ünnepekre való ráhangolódás, a készülődés ideje. Az idő múlását legérzékletesebben naptárral mérhetjük. Ezért készítenek - főleg gyerekeknek - adventi naptárt. A naptár a készülődés, várakozás idején minden nap egy apró ajándékkal, édességgel lepi meg a gyerekeket. 


 
Ha valakivel találkozol, gondolj arra, 
hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. 
Minden emberi kapcsolat szent egymásra találás.
A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, 
minden vonásában saját vonásaidat látod meg.
Amit róla gondolsz, magadról gondolod.
Amit vele teszel, magaddal teszed.
Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled.
Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni
.

 Tatiosz
 
Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.

Virginia Satir



  A SZERETET CSAK A JELEN IDŐT ISMERI

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyék énje.
 Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. 
Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, 
hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. 
Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is.
Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.

~ Tatiosz ~


AZ IGAZI MEGÉRTÉS

Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése,
 hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.

Önmagunk megértése, megvilágosodás. 
A többiek, megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.

A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. 
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. 
Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. 
Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.

Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. 
Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled.


A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

~ Tatiosz ~



AZ ÉLET

Az élet egyetlen napja csodálatos történetek szövevényéből áll össze. 
Akik ösztönösen élnek, nem áldoznak időt az események megértésére. 
Sosem fogják tudni, mi miért történt velük – bár ez nem is bántja őket igazán. 
Aki kimarad egyetlen napjából, az másnap éppígy cselekszik majd, miközben az élet némán, 
észrevétlenül elsuhan mellette. 
Semmi olyan nem történhet meg egy ember életében, 
ami meg ne történhetne veled életed egyetlen napján. 
Eképpen ha a napokra figyelsz, figyelemmel leszel egész életedre. 
Egyetlen nap is közelebb vihet az élet igazi és nagy feladatainak megértéséhez.

~ Tatiosz ~




SZÍV BÖLCSESSÉGE

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; 
az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

Élj te is a lélek tudása, a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. 
S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, 
mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkű beszéd, tartózkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív, 
nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.

~ Tatiosz ~





FÉNY ÁRNYOLDALAI


A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. 
Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, 
félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; 
az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, 
s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot,
 mely fényességet, meleget és jóságot araszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. 
Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. 
Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete

~ Tatiosz ~
  
 

 MI VOLNA CSODÁLATOSABB AZ EMBERNÉL?
Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.
Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.
Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika:
 ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek,megkönnyebbedés a szívnek.
Ez a szó: szeretet – élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni;
megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád,
 a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, 
vagy egy ember – egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int; 
a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; 
a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. 
A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek.
 Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására:
 kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik. 
Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.
A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, 
hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. 
Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten.
 Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, 
koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal.
Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, 
majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre? Mert ember. 
És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Ő az élet – s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egy személyben; és mégis több náluk – mert szeretni képes.
Az ember szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával,
a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. 
De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. 
A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás.
Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.
A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.

Tatiosz

Népszerű bejegyzések az elmúlt 7 napban

Népszerű bejegyzések az utolsó 30 napban

Népszerű bejegyzések minden időpontban