ÖLTÖZTESD SZÍVED ÜNNEPLŐBE

Öltöztesd szíved ünneplőbe
Legyen illatos a kedved
Napsugaras az ünneped.

Öltöztesd lelked szeretetbe
Legyenek szavaid kedvesek
Tetteid, gondolataid egyenesek.

Öltöztesd a világot ünneplőbe
Legyen családodé szíved
Oszd meg velük az életed.

Forrás ~ Internet

UNOKÁM NÉVNAPJÁRA

​'​Azt kívánom Neked ezen a szép napon,
Ragyogjon Rád napfény, legyen boldog nagyon.
Szíved sose féljen, bánat sose érjen,
Minden utadon szerencse kísérjen!​'​

'Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed
örömét,oly széppé írnám, mint egy tündéri álom,
a legboldogabb Te lennél ezen a világon!'

 

 

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'

Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

VIDEO

https://www.youtube.com/watch?v=Yf9VdL-hfWg

Forrás ~ Internet

 

Balogh József ~ Mit kívánok

Akarok én hitet, kedvet,

szép szerelmet, hű türelmet.

Utakhoz fényt, csodát, álmot,

békességes boldogságot.

Magyar szót és égre kéket,

emberarcú emberséget.

Verseket, célt, igazságot,

daltól derűs jobb világot.

Bokrok mellé társnak fákat,

napfény, amely el nem fárad.

Tekintetet szembenézve,

éjt meg nappalt soha félve.

Kézfogásos tiszta csöndet

és mosolyból minél többet! 

Forrás ~ Internet

 NŐNAPRA

Itt van a Nők Napja, eljött most hát végre

Bánatot és bút s bajt most hát félre téve

Lehajtott fejjel a Tiszteletet adjuk

Mert a Női nemtől a Világot meg kapjuk

A női nem, nem más, mint az Isten fénye

Örök szépség s öröm örökös emléke

Nem létezne a Világ a Női nem nélkül

Hiszen minden érzés a Női nemre épül

Anya, Gyermek, Szerető és Barát

Ők, akik meghallják öröm s bánat szavát

Ő lesz, élted párja kinek gyermekeid nemzed

Ő lesz ki mindenben ott lesz, bíz melletted

Légy hát büszke arra, hogy nőként jöttél a Világra

Így lett veled teljes a teremtés imája

Ezért szeretjük mi hát a Női nemet

S gyarló az, ki nem ad tiszteletet

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.

Ki mindent Megtesz értünk, a nő,

Dajkál, ápol, És felnevel ő.

Hálánk szálljon Lányra, anyára,

Ki a családot Összetartja.

Szépséges nők, Jó asszonyok,

Kívánunk boldog, Víg nőnapot.

Lágy szellők hangját hallgatom

a nőnapon, a nőnapon.

most néhány szót kell mondanom,

ez alkalom, ez alkalom...

Mert nincs annál szebb álomkép,

úgy gondolom, úgy gondolom.

Ha kezünk fogja női kéz,

ezt jól tudom, ezt jól tudom...

Forrás ~ Internet

 

Unokám születésnapjára

A jó Isten éltessen sokáig téged! 

Kívánok néked megannyi szépet, 

Boldogságot, annyit, mint csillag az égen, 

Szeretetben éljél és békességben! 

Jóságod ragadjon át mindenki másra, 

Kedvességed szórd szét az egész világba, 

Kerüljön el mindig messzire a bánat, 

Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak! 

Egész életedet ragyogja be a szépség, 

A baráti szeretet, a hűség és a féltés! 

Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt, 

Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám! 

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna, 

Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra! 

Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen, 

A jó Isten téged sokáig éltessen!

SZENT PÁL SZERETET HIMNUSZA

Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra!
Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
(1Kor 12,30–13,13)

https://www.youtube.com/watch?v=Mj-sEeFsj7o

Forrás ~ Internet

Egy idősödő asszony imája

Uram, jobban tudod, mint én magam, hogy öregszem, és hogy egy nap tényleg öreg leszek. Őrizz meg attól, hogy bőbeszédű legyek, különösen is attól a szörnyű szokástól, hogy azt gondoljam, mindig mindenhez hozzá kell szólnom.

Ments fel az alól, hogy én akarjam mindenki ügyét eligazítani. Tegyél meggondolttá, de ne mélabússá; segítőkésszé, de ne parancsolgatóvá. Mérhetetlen bölcsességem miatt úgy látszik, kár, hogy nem használhatom azt egészen, de Te tudod, Uram, hogy a legvégén szükségem lesz néhány barátra.

Forrás ~ Internet

 

 Szakály Éva ~ Élet vagy halál

Uram, ma lettem nyolcvanéves, túl gyorsan múlnak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni, úgy szeretnék nyolcvanegy lenni!

A pár kis tervem, mi még lenne, ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő, add, hogy hadd legyek nyolcvankettő!

Jó lenne még sokat utazni, újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat, megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot, gyorsan jönnek a változások,
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad, sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet, úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet, a világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat, nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem, hisz oly szép lehet fenn az égben,
S én mégis arról tervezgetek, hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton, el is kések majd sokszor, tudom,
Tudasd velem, ha meggondoltad, betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam, emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék, mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek, Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet, ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted, s ezt a lépést értem megtetted,
Nekem már úgyis mind egyremegy, könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek, hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztő, de hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet, és hátha lesz még, ki szeret,
Ki pótolná elveszett párom, ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem, de ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek, megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom, számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött, akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat, emberekről készült másolat,
Ezt talán én is megvárhatom, segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok, kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig, kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála Neked, nagy a családunk, még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket, ugye mondtad, megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam nem egy-kettőt, megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem - tán el sem hiszed - a kilencvenkilencediket.

Még egy év, és akkor valóban a népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort ért meg, ma töltötte be a száz évet!

Uram, az életet Te adod, úgy veszed el, amint akarod,
Nem is zavarlak többet Téged. Ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni vágytam véled!

https://www.youtube.com/watch?v=TjWf2cUbw2M

Az írónő, Szakály Éva, 1904-ben született

Fenti versét 1984-ben írta, és 2004-ben ünnepelte 100-dik születésnapját.

Forrás ~ Internet

 

 Sík Sándor ~ A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő -
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.

Kezed imára kulcsolod -
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre -
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

1963. - Halála előtt két héttel írta

Forrás ~ Internet 

 

 A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'

Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

 

Aranyosi Ervin ~ A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, - elkényeztet - pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Forrás ~ Internet

GONDOLATOK AZ IDŐSÖDÉSRŐL

Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg.
Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz.
Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét,
és elkoszolódunk.

Müller Péter

Engem szegény anyám arra tanított, hogy az idős kor,
az ősz haj önmagában még nem tiszteletre méltó.
Csak az emberi magatartás az.

Berkesi András

Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre,
de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát.
Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést
és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki.
Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg...
Ennyi az egész.Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom.
Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette.

Márai Sándor ~ Az igazi

Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Álomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bűvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az időt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre műveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült.

Müller Péter

ÖTVEN FELETT

Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~  Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
- halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.
Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!
Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!
Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,
- okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!
- Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.
Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,
a változás magját, lelked mélyén hordod!
Minden bajod oka belső, lelki válság,
s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.
Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,
Istened megsegít, mert támogat téged.

Újabb évet kezdünk - új magot kell vetned,
szíved érzéseit kell mindig követned!
Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,
mert ugyanúgy birka, minden főkolompos -
csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,
ami igaz lelket eltaszít, megéget.
Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,
s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!

Csak a szeretet az, - egyszer tán belátod,
ami jobbá tehet egy elvadult világot.
Legyen minden nap az első gondolatod,
hogy kedves mosolyod másoknak od’adod,
s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,
s hidd az álmaidat idén megtalálod.
Mert tudd, - a szeretet, - a teremtés titka,
szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!
Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

SZILVESZTER

'Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.'

 Forrás~ Internet

Lobogó kis lélek

 

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény - mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...

Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

- Tudod - e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek ! - kiáltotta a kicsi lélek.
- El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - folyamodj a sötétséghez
- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.
- Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: 'Atyám, atyám, miért hagytál el engem?' Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagytalak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy ki vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki vagy - és Aki lenni akarsz.

Azért mesélem el azt a kis történetet – a lobogó kis lélekről szóló tanmesét -, hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára. Nos, egyesek tehát azt mondják, hogy az élet iskola, és hogy mindaz, amit megfigyelsz és megtapasztalsz, a tanulásodat szolgálja. Erről korábban már véleményt mondtam, és most megismétlem:

Nem azért jöttél erre az világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilatkoztatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magadat, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentséggé.

Neal Donald Walsch ~ Beszélgetések Istennel

KARÁCSONYI IMA

Kedves Atyánk! Ez a szenvedő világ soha sem lesz képes arra, hogy méltóképpen ünnepelje és köszönje meg a Te karácsonyi Ajándékodat. Segíts hát nekünk ebben is! A karácsony csak Veled lesz igazán szent estévé, nappá.

Most azokért imádkozunk, akik emberileg magányosak lesznek karácsony szentestéjén, és ha valamikor fájdalmas a magány, akkor ezen az estén kétszeresen vagy tízszeresen az. Érettük imádkozunk, hogy ha magányosak is, ne legyenek egyedül akkor, ha csak egy szál gyertya jelentsen Téged, világ Világossága, Aki fénynek, vígasztalásnak, békességnek és erőnek jöttél közénk.

Uram, azokért is könyörgünk, akik először töltik özvegyen ezt a karácsonyt. Múlt karácsonykor a párjuk még ott ült mellettük, és most azért lesz könnyes a szemük, hogy az a csók, amit azon a karácsonyon adtak, nem volt elég meleg. Uram, tanítgass bennünket, hogy míg élünk, meleg szóval szóljunk! Uram, bocsásd meg nekünk, hogy sokszor úgy megyünk el, hogy elfelejtettük megmondani a másiknak: 'Szeretlek, fontos vagy nekem.'

Uram, köszönjük gyermekeinket, akkor is, ha ők nem köszönnek meg bennünket. És köszönik a gyermekek a szülőket, még akkor is, ha sokszor már nyűgösek, öregek, morgolódók, kesergők, már kiesnek ebből a világból, mert idegenek. Kérünk adj türelmet gyermekeinknek, hogy tudjanak hordozni bennünket öregecskén, sokszor érthetetlenül, másvilágból itt maradtnak.

Uram, hadd történjen karácsony, hogy férj a feleséget, feleség a férjet, gyermek a szülőt, szülő a gyermeket ne csak egy napig szeresse, hanem akkor különösképpen és jobban! Hogy te ott lehess, aki a testet öltött Szeretet vagy.

Kérünk Urunk, hogy történjen bennünk és általunk, kis családunkban és a 'nagycsaládban' is karácsony a Te szent Igéd, Szentlelked által, a Te szent asztalod felett. Amen.

Gyökössy Endre

 

Forrás ~ Internet

 

 KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula

 

A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.

Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Had legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében
a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!

Forrás ~ Internet

 

 EGY GYERTYA GONDOLATAI

Ti meggyújtottatok engem,
és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet.
Derűsen ültök körül, és úgy érzem,
egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel.

Én minden képen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek.
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt
egy kartondobozban tárolnának, anyagként
becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.

Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok.
Magamat adom, feladatomat teljesítem.
Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel,
a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek.

Ha pedig égés közben mindig fogyok,
úgy életem beteljesedve ér véget.
Hiszen 'a gyertyák csonkig égnek'.
Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.

Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal
felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat,
kétségeket tükröző arcotokat.

Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt.
Pedig én csak rá tudok világítani a
kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat.
A válasz nálatok, bennetek él.

Hogyan?
Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok.
Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok,
az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok.

A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok,
és igaz emberré tesz benneteket.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok:
örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.
Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök,
mert ez csak kívülről látszik így,
de belülről mindig értékesebbek lesztek.
Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy,
mert magatok is gyertyák lesztek.

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok,
az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni.
Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor
nagyobb a fény és több meleg árad felétek.

Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok,
akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a
szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek!

Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben,
így tölti be világotokat a fény békessége,
és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.

  Advent idején

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét tán ezredszer,
Hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszaröpülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra.
Látom amint kályha mellett
Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba
Idd meg! Nem fogsz fázni majd!
Átmelegedett testem valóban
S én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt a meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a jó
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya így advent idején
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra
ami a konyhát járta át,
mikor sült a mézes
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett
csilingelt egy üvegpohár szélén.
Itt az angyalka! Megjelent!

Futottunk mind a fenyő köré
ámultunk örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyerekeimnek
minden karácsonykor átadom.
Már sokszor töltöttük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe
ahogy átöleli a gyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz
ha gyertya fényben rá emlékezünk.
S tudom onnan fentről ő is nézi.
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből,
áradó tűz gyújtson fényeket!

ADVENT

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk.

A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.

A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek
és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő,
hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal.
Ők tudták, tudják s tudni fogják,
hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.
Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért,
akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön,
tengeren és tenger alatt.
A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket,
sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében.
Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták,
szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét.
Azokért, akiket máglyára vittek,
mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól.
A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva
rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá.
Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát,
amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.
 A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért.
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom,
a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább.
Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve
és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott,
vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet.
A bátrakért, akik barikádokon estek el
az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.

A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk.
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt,
hogy főt hajtsunk egymás előtt,
hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára
a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya
az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál,
aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel,
ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán.

Forrás ~ Internet

 

 ADVENTI IMÁDSÁG

Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.
A második, mint fénysugár a reményt dalolja.
A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.
A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.

Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet:
Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek.
Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek,
E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek!

Lángomnak - lángodnak adjon életet a hit:
Atyai Szív világomra - világodra harmatot hint,
Egy Kéz vigyázva, óva mélységek felett átvezet,
És csendet, mosolyt, kérdést Odafenn értenek.

Lángomnak - lángodnak adjon életet a remény:
Maga az Élet, az Isten terve, akarata vagy - s vagyok én,
Krisztusi út ma is van, nem mossa el sem év, sem pillanat,
És lesz erőnk imádkozni, hogy Vele maradjunk - s maradjak.

Lángomnak - lángodnak adjon életet a szeretet:
A Mindenható, Örök Isten, dajkál és szeret, mint gyereket,
Kezében felnőve képesek leszünk - leszek szeretni mást,
És az Ő szemével nézve, szólva éltetni fogjuk a közös parázst.

Lángomnak - lángodnak adjon életet az Örök haza:
A tegnapon, a múlton túl bennünk lakozik az Örök hangja,
Csak kezdet van, s Menny már országom - s országod,
És egybe köt minket örökre Vele, veled – belőle fakadó források.

 

 Egy szép napon...

      Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét