Mindig is nagyon fontos volt számomra a szépen terített asztal,amit a család kőrbe ülhet!
Amely kőr egyben szeretetkőr,az elfogyasztott étel felmagasztalása,megáldása!
Az étkezés szakralitásáról sokan megfeledkeznek a mai,rohanó világunkban.
Vagy nincs idő a közös étkezésekre vagy talán nem is kerül sor,hogy a család a családi asztal mellett összeüljön és beszélgessen,megossza egymással,hogy mi is történt vele aznap!
A nők is gyakran elfeledkeznek,illetve az egyéb elfoglaltságaik között nem is kerül sor rá,hogy a "családi tűzhely" melegének az őrzőiként "asztalt terítsenek"!
"A terítő a nő szeretete"!
A régi,akár a paraszti világ egyszerűségében is terítettek asztalt,főleg ha vendég érkezett,azt is áldásnak tekintették,megosztották asztalukat a vendéggel!
A polgári kultúrában pedig ez része volt az életminőségnek és a kulturáltságnak!
Nagyon fontos lenne tehát,hogy az étkezés és annak asztalkultúrája ismét helyet,rangot és szerepet kaphasson a mindennapokban,ahogyan ezt anyáink és nagyanyáink is tették!
Egy szépen terített asztal még a legegyszerűbb ételt is nagyszerűbbé teszi!
Történek a "krumplifőzelékről"
Egyszer egy kedves rokon jött váratlanul hozzánk és éppen krumplifőzelék volt az ebéd!
Egyszer egy kedves rokon jött váratlanul hozzánk és éppen krumplifőzelék volt az ebéd!
De mivel nagyon fontos volt,hogy vendégeimet "megtiszteljem" a legszebb "aranyszélű" tányérokkal terítettem meg! Még sokáig emlegették,hogy nem ettek ilyen finom krumplifőzeléket arany szélű tányérból!
Ez a kis történet is példája lehet annak,hogy nem szabad elfeledkezi,hogy az asztal "oltár"!
Felmagasztalódik az étel és felmagasztalódik az ember is körülötte!
De lehet ez egy egyszerű kávézás vagy teázás,akkor is érdemes ugyanígy tenni!
Lehet,hogy egyedül ül valaki az asztalánál,de ekkor is fontos,hogy megtisztelje magát és a pillanatot a szépen elkészített terítékkel!
Ünnepeinkre pedig fokozottan érvényes ez az asztalkultúra!
Nem csak az elkészített ételek sokfélesége,hanem a terítés szépsége is még ünnepélyesebbé teheti az alkalmakat!
Mi legyen az asztal közepén?
Sokszor merül fel a kérdés,hogy a levesestál vagy a gyertyatartó!
Praktikusan a leveses vagy húsos tál,hogy mindenki elérhesse,szakrálisan a gyertya,mint az oltár legfontosabb darabja!
Valamikor az étkezést "asztali áldással kezdték és hálaadással fejezték be!
Nem csak arra kéne gondolni közben,hogy itt lehetünk egy finom ételekkel teli,szépen terített asztalnál,hanem arra is,hogy hálát adjunk azért,hogy ehetünk,hiszen sokszor és sok ember nem jutott és nem is jut ételhez!
Valamint arra,hogy ez az étel testünket táplálja majd és "vérré válik" bennünk!
Ezért emlékeznek sokan olyan nagy szeretettel a "mama főztjéra", aki nem csak "összedobott" vagy "összeütött" valami "kaját" hanem nagy szeretettel főzte bele az ételekben,vagy gyúrta bele a tésztákba a szeretetét!
Ezért emlékeznek sokan olyan nagy szeretettel a "mama főztjéra", aki nem csak "összedobott" vagy "összeütött" valami "kaját" hanem nagy szeretettel főzte bele az ételekben,vagy gyúrta bele a tésztákba a szeretetét!
Remélem újra ébred a mai kor,egyébként sokat dolgozó nőibe és anyáiba,a családi asztal megtartó ereje!
A színek, a formák és a tárgyak,eszközök szépsége által az élet "apró örömeinek" felmagasztalása!
Jó étvágyat kívánok egy szépen terített asztal mellett!
