A Harmónia törvénye

Ez a rendkívül fontos törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, és ezáltal, a harmónia mindig megmaradjon, vagy legalábbis gyorsan visszaálljon. 
Ebből vezethető le az összes többi szellemi törvény - valamennyi benne foglaltatik. 

A harmónia törvénye arról is gondoskodik, hogy a szellemi törvények különféle hatásai végül ismét harmóniához vezessenek.

„Az egyik feltételezi a másikat": 
ahol sok a fény, ott sok az árnyék is, vagy: aki elvesz, attól elvétetik, és aki ad, annak adatik. 

Itt is különbséget kell tehát tenni aközött, hogy adok-e avagy kapok!
Ez a törvény láthatóan az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az inga kilengésében. 

Neki köszönhető, hogy minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti és visszaállítja a harmóniát.
 
A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, munkánk során, betegségben és szenvedésben éppúgy, mint az egészségben és a boldogságban. 

Valahányszor az ember önhatalmúlag megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít. 

Ha tiszteletben tartjuk magunkat, és jól érezzük magunkat a bőrünkben, megtettük az első lépést a harmónia felé.
 
Polinézia püspökei a következő parancsban fogalmazták meg a harmónia törvényét: 
„Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját, mert ők is te vagy.”
Ez természetesen azt is jelenti, hogy az ember önmagát se bántsa meg, ne tegyen szemrehányást magának, vagy ne legyen bűntudata, de azt is jelenti, hogy az igazságot se sértsük meg a legcsekélyebb becstelenséggel sem. 

Meg kell tehát szabadulni minden önérdekű makacsságtól, önfejűségtől, amellyel újra meg újra megzavarhatjuk a teremtés harmóniáját.
 
Fel kell ismernem, valójában ki vagyok: egy mindent átfogó tudat individualizált része, amely azáltal, hogy él, részévé válik a "Teremtés szimfóniájának".