Az elég jó szülő 10 titka
1. dicséret és jutalmazás
Ez a két szó
csengjen a fülünkbe akkor, amikor a gyermekünknél megerősíteni kívánunk valami
jó cselekedetet, képességet, gondolatot, vagy bármit, ami az ő érdekeit
szolgálja. Dicséret lehet egy szó, egy kacsintás, egy elismerő bólogatás a
megfelelő pillanatban és jutalom lehet az is, ha szeretettel és valódi
figyelemmel fordulunk gyermekünk felé akkor, amikor szüksége van rá.
2. következetesség
Tapasztalatból
mondhatom, ha azt a kérdést intézzük a szülők felé, hogy következetesen
nevelik-e gyermeküket, a válasz egy nagy mosoly kíséretében a következő:
„Igyekszünk. :-)”
De mit
is értünk következetesség alatt? Például, ha meghozunk egy szabályt – vacsora
után nincs tévézés -, akkor ezt ne rúgjuk fel pusztán a
békesség kedvéért (a gyerek akkor abbahagyja az üvöltést), vagy mert valamilyen
zavaró tényező közbejött (vendégek miatt nincs idő a
gyermek figyelmét lekötni mással). A szabály az szabály, melynek betartatását
várjuk el a másik szülőtől, nagyszülőtől, bébiszittertől és mindenkitől,
akivel a gyermek kapcsolatban van.
3. napirend
E mágikus szó
mögötti tartalom kiépítése nem könnyű feladat. Nem csak az otthonunkban, hanem
az életünk idejében is rendet kell tartani. Legyenek nagy sarokpontok:
felkelés-, étkezések-, fürdés-, lefekvés ideje -, melyek vezérfonálként
támogatják a család működését és benne a gyermek(ek) kiszámítható létezését is.
Persze ezek nem kőbevésett időpontok, amelyektől nem lehet eltérni. Ha már a
napi ritmus betartása rutinná vált, akkor már lehet szó lazításról is.
Pihenőnapokon, szabadság alatt stb. bátran leléphetünk a járt útról. Fontos
azonban azt észben tartani, hogy minél kisebb a gyermek, annál inkább
megzavarhatja az eltérés a megszokott ritmushoz képest.
4. korlátok és határok
Kemény,
de szükséges szavak akkor, amikor a gyermekek helyes irányba történő
terelgetéséről beszélünk. Főiskolai tanárom – Pálhegyi
Ferenc – szavai vésődtek be fejembe ezzel kapcsolatban. Az
alábbi szemléletes példát vázolta fel elénk.
Ha a szakadék szélén
van egy korlát, akkor a nézelődő kimerészkedik a szakadék széléig, hiszen
joggal bízik abban, hogy nem fog onnan lezuhanni. Ha nincs korlát, akkor két
lehetőség van. Vagy hamarabb megáll és nem látja mindazt, amit láthatna a
korlát adta biztonságérzet segítségével, vagy lezuhan, mert nem tudja, hol kell
megállnia, de a kíváncsisága hajtja.
A biztonságot nyújtó
korlátok következetes alkalmazása során rá fog jönni, hogy ezzel nem korlátozza
gyermekét, éppen ellenkezőleg: kitágítja határait!
Ezt a példát
átfordítva a gyermeknevelés színterére, a következőképpen értelmezhetjük.
Amennyiben a gyermekünk számára egyszerű, átlátható, értelmes és valóban
szükséges szabályokat állítunk fel (pl. ne dugj semmit a konektorba, vécézés
után mosd meg a kezedet; kés, villa, olló nem gyerek kezébe való stb.), akkor
mankót adunk számára ahhoz, hogy ki merje próbálni a benne rejlő lehetőségeket.
Egy idő után kezdi majd megérteni, hogy mit szabad és mit nem és azt is, hogy
az „előírásoktól” nem térhet el.
Gyermeke
megtapasztalja, hogy valóban olyan dolgokat korlátoz, ami valós veszélyeket
rejt, ami az ő érdekeit szolgálja, tehát egy újabb szabály életbeléptetése
esetén is várhatóan hamarabb lesz a partnerünk, hiszen már bízik bennünk. Ehhez
viszont elengedhetetlenül fontos, hogy valóban indokolt – nem öncélú, értelmetlen (pl. napközben nem fekhetsz az ágyadon) –
szabályokat állítsunk fel, és következetesen tartassuk is be azokat. Csak így
van értelme!
5. fegyelem
Kemény
szó ez is, de nem a vasfegyelemre, nem a tekintélyelvű fegyelemre kell gondolni
ezesetben. Egyszerűen arról van szó, hogy tanulja meg fegyelmezni első körben
saját magát, mint szülőt (lásd: önuralom). Következetesen tartassa be az
okos korlátokat! Legyen határozott, de tisztességes. Ha megállapodott valamiben
a gyermekével, ne rúgja fel a paktumot, tartsa magát az egyezséghez (pl. „ha
megírod a leckét öt óráig, lemegyünk fagyizni”),
ellenkező esetben gyorsan eljátssza a szavahihetőségét és
egy „fegyelmezési” eszközzel kevesebb birtokol a
továbbiakban.
6. figyelmeztetés
Megfigyeltük
már, hogy szülőként sokszor úgy viselkedünk, mintegy kakukkos óra? Elég sűrűn
jelezzük gyermekeinknek az idő múlását és a következő „napirendi pontot”- mindjárt vacsora; öltözz, mert elkésel; fél óra múlva indulunk az
uszodába stb.- ezáltal is támpontokat adva számukra az életük okos vezetéséhez.
A
figyelmeztető szerepünk másik megnyilvánulási formája, amikor valóban valami
veszélyes/fontos dologra hívjuk fel csemeténk figyelmét – nézz szét, mielőtt lelépsz a járdáról; ne
turkáld az orrodat; köszönj hangosan stb.-, és ezáltal próbáljuk megóvni testi
épségét, vagy segítjük viselkedésének az elfogadott normáknak megfelelő
alakulását.
7. magyarázat
Szorosan
hozzátartoznak az eddig vázolt fogalmakhoz a magyarázatok, hiszen a gyermek
azok hiányában nem biztos, hogy megérti, hogy mit akarunk tőle valójában.
Pusztán önmagában az, hogy zsebkendőbe tüsszents, értelmetlen dolog, hiszen ott
a kéz, a ruha ujja erre a célra.
A
hozzáfűzött egyéb – gyermekünk életkorának megfelelő (pl. mert a bacik szanaszét repülnek a levegőben és beteg lehet tőle
más is) – információkkal azonban már elfogadhatóbbá
válik ez a kijelentés.
Magyarázat
nélkül értelmetlen a büntetés is, hiszen a gyermeki gondolkodás a legtöbbször
még nem tudja magától, hogy mit szabad és, mit nem – és
ebből kifolyólag nem érti azt sem, hogy miért kap érte
szidást (pl. anya bedughatja azt a valamit a falba én miért nem? Miért kiabál
azonnal és csap a kezemre?)
A gyerek hisztizik,
mert nem vesszük meg a hőn áhított drága, ám mégis értelmetlen játékot. Nem
érti miért? Hát magyarázzuk el neki, hogy drága és értelmetlen, persze
konkrétumokkal. Például: sok pénzbe kerül ez a világító gömb és tudod,
oda kell figyelnünk mit vásárolunk. Ennek az árából 5 kisautót vehetnénk, és
azokkal legalább tudnál játszani a barátokkal is. Ez meg csak áll, világít és
semmi másra nem való. (Ne spóroljon a szavakkal!)
Az okos, gyermekre
szabott magyarázat aranyat ér, de nem kell túlzásba vinni azért ezt sem, nem
kell újra és újra indokolni hasonló helyzeteket, mert valóban a gyermek agyára
mehetünk az állandó papolással és joggal remélhetjük azért azt is, hogy csemeténk
előbb-utóbb valóban tanul a szép szóból.
8. önuralom
Ez mindennapi
próbatétel számunkra. Legszívesebben ordítana a dühtől, a méregtől? Úgy érzi
gyermeke megérett egy hatalmas pofonra? Azt mondom, számoljon 10-ig és
gondolkodjon!
Tényleg
ő a rossz, vagy Ön fáradt és türelmetlen? Munka, ovi után végre otthon van
mindenki épen és egészségesen. Vacsora megvolt, zuhany megvolt, pizsama
mindenkin és éppen mesél egy könyvből. Csukódna le a szeme, de a gyerek vizet
kér és állandóan közbevág a kérdéseivel a mesehallgatás közben. Legszívesebben
hangosan sírna a fáradtságtól. Igen a fáradtságtól, hiszen a gyerkőc normálisan
viselkedik – szomjas és a történet hallatán megered a
fantáziája. Ne büntessük hát a hisztinkkel!
Ellenben
azt se feledjük, hogy Ön, mint szülő esendő ember is egyben és sokszor nehéz a
„buddhaság”. Ha néha-néha hangosabb a kelleténél, vagy
jogtalanul büntet, ne zuhanjon mély depresszióba, attól még bőven elég jó szülő lehet! Azonban ne felejtsen el bocsánatot kérni és
elismerni, hogy hibázott! Nagyot nőhet gyermeke szemében.
9. felelősség
Attól a perctől
kezdve, hogy igent mondott egy új életre felelős érte. Többé nincs az, hogy Ön
mit akar egymaga, mert minden, ami Önt érinti, hat a gyermekére is. Felelős
azért is, hogy mit hagy maga után gyermeke lelkében, eszében. Felelős azért is,
hogy gyermeke mennyire lesz felelősségteljes ember. Bízzon rá bátran
feladatokat, amelyekben kipróbálhatja saját magát és amelyektől fejlődhet a
magába vetett bizalma is!
Legyenek feladatai a
házimunkában is, amivel el kell tudnia számolni. Tanítsa meg azt is, hogy
minden jó szándék és igyekezet ellenére követhetünk el hibákat és ilyenkor
vállalni kell tetteinkért a felelősséget!
10. lazítani!
„Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább… – Lazítani, próbálj meg lazítani…”
Tömören
összefoglalja a lényeget! Önnek, mint szülőnek, joga van a rendszeres
kikapcsolódásra, feltöltődésre. Tovább megyek, nem csak joga, hanem kötelessége
is, hiszen megfáradtan, kiégetten, mártírkodva esélye sincs jó szülőként
(feleségként/férjként) léteznie. Sportoljon, találkozzon a barátokkal,
szórakozzon, szánjon időt magára, megtérül többszörösen! Ugyanakkor adjon
lazításra lehetőséget gyermekének is! Az egész napos megfelelési törekvésekben
ők is elfáradnak. Meséljünk, beszélgessünk, bújjunk össze! Hagyjuk, hogy ő maga
is élhessen a szenvedélyeinek – sport, barátok, zene
stb. Ahogy nőnek, okosodnak, önállósodnak adjunk nekik
levegőt és telepedjünk le róluk.
Csak lazán.
Forrás: Internet