Az élet himnusza

Sokszor nem látod magad körül a világot
Nem veszed észre, mily ragyogóan süt a nap
Nem látod eső után a csodaszép szivárványt
Az égbolt mezején, s annak csodálat színeit
Gyönyörű szép formáját.

Sokszor úgy érzed, hogy nincs tovább
Beborultnak látod a fénylő eget
Semmit nem látsz, a maga valóságában
Felteszed a kérdést, hogy miért is élsz
Miért van minden, ami történik veled.

Ember figyelj rám most, miért robotolsz
Hajszolod magad, s közben nem látod a szépet
Nem látod, mily rövid az élet
Elrohan melletted, mint egy gyors vonat
Közben nem éltél, mert belebetegedtél.

Ne engedd, hogy mindez megtörténjen veled
Hogy elmentél olyan dolgok mellett
Amit ingyen is megkaphattál volna
Ilyen a napfény, a hajnal, a hold, és a virág
És szeretteid szeretete, mosolya.

Figyel most újra rám, örülj minden percnek
Tanuld meg megtalálni, az élet kincseit
Élj boldogan, és megfontoltan, élvezd az élet szépségét
Nézz mindig bátran fel az égre
Mindenkire egyformán süt a nap.

Minden ember életében egyszer ér
Fájdalom, csalódás, szomorúság, és bánat
Ezeket mindet nehéz elfeledni, de muszáj
Mindezt el kell feledned
Ha tovább akarsz lépni, élni életed útján.

Élned kell, élni jó, az élet ajándék
Ha, bánatod van, nézz mindig fel az égre
Ott van Ő, ki segít majd Neked, imádkozzál hozzá
Tiszta, őszinte szívvel, higgy és élj őszintén, ha így teszel
Meglátod, megkapod, itt a földön, és élni fogod az égi boldogságot.

Szebenyi Judit