ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE

 

HÁLÁS SZÍVVEL TISZTELETTEL

 

 Hálás szívvel, tisztelettel
gondolok az édes, jó apámra.
Amiért oly jó volt hozzám,
sok-sok ezer köszönet és hála.

Hej, de sokszor megbántottam,
de sokat is dolgozott miattam,
Jóságáért én cserébe
vissza neki,semmit sose adtam.
Fehér hajú édesapám,
legyen boldog, áldott minden lépted!
De sok gonddal, küzdelemmel,
fáradsággal volt teli az élted.

Amit tettél:értem tetted,
én voltam a szemed drága fénye,
Számomra a nagyvilágon
nincsen olyan rendes ember mint te.

 

Forrás ~ Internet

  DÉDUNOKÁM SZÜLETÉSNAPJÁRA

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT 

Ma Teérted ragyognak a csillagok,
Veled ünnepelnek az Angyalok.
Ha meglátsz egy hullócsillagot,
Kívánj valamit, ma megkapod.

Amit én tudok adni, ki nem nyithatod,
De újra és újra elolvashatod.
Kívánok Neked csodás, vidám napot,
Tortát, ajándékot, s hullócsillagot,
De nem utolsó sorban,
Boldog Születésnapot!

Tobai Rózsa 

Forrás ~ Internet

 

APÁK NAPJA

Apák! A gyermek kezét

el ne engedjétek

soha, hisz` a világon

nincsen nagyobb vétek

annál, mint odadobni

fűrésznek, kazánnak

szép gyümölcsfát, dacára

virágzó voltának.

Apák! A gyermek kezét

finoman fogjátok,

csak úgy, terhet ne tegyen

gondotok reájok.

S ha tanácstalan álltok,

tétován, félúton,

mennyei jó Atyátok

eszetekbe jusson.

Apák! A gyermek kezét

csak úgy engedjétek,

megtalálja bármikor,

ha elbukik félszeg,

sóhajt fonva szégyenlős,

összetört sugárból...

Én is így figyeltem el

drága jó apámtól.

Takács Sándor László

Forrás ~ Internet

 

EGY ŐSZHAJÚ ASSZONY

 

Az édesanyámnak a haja fehér, mint a hó
Oly hajlott oly megtört oly szent oly önfeláldozó.
A legjobb falatot a szájától vonta meg
Nőttek a gyerekek, de ő közben megöregedett...

Egy őszhajú asszony a kabátkája csupa folt,
Mert egyetlen kincse a fia mosolygása volt.

Ó míly koldus és árva vagy nélküle,
Mert őt pótolni nem tudja senki sem.
Ezt a jószívű őszhajú asszonyt
Az egyetlen édesanyád.

Gyorsan csókold meg elfáradt homlokát!
Nem a sírjára kell néki száz virág!
Addig gondozzad ápoljad óvjad
Az egyetlen édesanyád! 

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=I4T2d2AZSDM

 

Forrás ~ Internet 

 

DRÁGA ÉDESANYÁMNAK

Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,

szívem szakad meg, hogy itt hagytál.

Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?

Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

Akinek szerető Édesanyja nincsen,

Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.

Te a jóságodat két marokkal szórtad,

önzetlenül adtál jónak és rossznak.

Mindig egy célod volt, a családért élni,

Ezt a halál tudta csak széttépni.

Oly szomorú Nélküled élni,

Téged mindenütt hiába keresni.

Téged várni, ki nem jön többé,

Szeretni foglak mindörökké.

Míg éltél nagyon szerettelek,

érted mindent elkövettem.

A tehetetlen fájdalom iszonyú,

csak egy dolog szolgál vigaszul,

talán csillagként ragyogsz felettem,

onnan is vigyázva minden lépésem.

Ma is úgy, mit régen,

Ő volna a végső menedékem.

Minden, ami fáj, szívem tépi,

Elpanaszolnám sorra néki.

S fejem vállára hajtanám,

Ha élne még az Édesanyám

Nem integet többé az elfáradt kezed,

Nem dobog értem jóságos szíved.

Számomra Te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok!

Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,

most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.

 

Amit a porba írunk, elfújja a szél,

Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.

Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.

Drága lelked nyugodjék békében!

Csak az hal meg, akit elfelednek,

örökké él, akit igazán szeretnek.

Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,

hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben!

Ki vigyázol rám onnan fentről,

S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Könnyes szemmel állok sírod felett

szomorú szívvel őrzöm emlékedet.

Forrás ~ Internet

ÉDESANYÁM

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sír az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Nagy Ferenc

Forrás ~ Internet

 

VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

 Reményik Sándor

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=EgbV4B50Q0k 

 Forrás ~ Internet

 

GYÓGYÍTS MEG!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Nézd: elszárad a fám,

A testem-lelkem fája…

De épek még a gyökerek talán.

A tompa, tunya tespedés alatt,

Gyökereimben: érzem magamat,

És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Hiszen - nem is éltem igazában.

Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,

Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:

Rólam gondolt roppant gondolatod

Torz árnyékaképen.

 

Egy kóbor szellő néha-néha

Valami balzsam-illatot hozott.

Akkor megéreztem: ez az élet,

S megéreztem a Te közelléted,-

S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.

 

Én szeretni és adni akarok:

Egy harmatcseppért is - tengereket.

S most tengereket látok felém jönni,

És nem maradt egy könnyem - megköszönni. 

 

Reményik Sándor

 

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=1tDuZxJlLAM

Forrás ~ Internet

  KEGYELEM

 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

 Reményik Sándor

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=7Cagh23F48M

Forrás ~ Internet

 

MI MINDIG BÚCSÚZUNK

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el.

Minden szótól, mit kimondott a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 

Mert nincs napkelete kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny - vigasz,

Elfut a perc, az örök idő várja,

Lelkünk mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj,

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom nektek:

Valamitől mi mindig búcsúzunk.

 

 Reményik Sándor 

 

 VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=aZS8GkDCbdg

Forrás ~ Internet

 

LÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA

 

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás

A szeretetedre szomjazóknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad

Minden hozzád fordulónak,

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen, ki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,

Fájdalomban, szenvedésben,

Örömödben, bánatodban,

Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg önmagadnak,

És a Téged szeretőknek.

 

 

​VIDEÓ​

 

https://www.youtube.com/watch?v=1FUnHLX9SAM

​Forrás ~ Internet​

 

 

ÚGY MÚLIK EL AZ ÉLETÜNK

Úgy múlik el az életünk: Emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Elillant rég a nagy varázs. Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
Nem marad meg már más nekünk: Emlékezünk, emlékezünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama?

Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc,
Mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Örvénylik múltunk mély tava
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc,
Szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk..

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama.

Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell
Elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk emlékezünk. Így múlik el az életünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam?- s te hol vagy mama?

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=pKqqovookN0

 

 https://www.youtube.com/watch?v=igX09khp6gw

 

 Forrás ~ Internet

IMMÁRON HATVAN ÉVE

'Az élet egy angolkeringő, mit eltáncolsz a sírig.

Sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig'

Goethe 

Forrás ~ Internet

 

 

LÁNYOM NÉVNAPJÁRA

 

MINDENBŐL ELEGET

 

Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.

 

Endrész Maja 

 

Forrás ~ Internet