HATVANÉVESEK ANGYALA

I. Nézni, nézni

Ülni, ablakban, hegyen, fák alatt,
Ülni és nézni az élő világot,
A nagyot és a kisvilágokat:
Az őszi nap bizsergő sugarát,
Elefántszín faóriásokat,
Göcsörtös ágak labirintusát,
Fűszálak, hangyák, szöcskék dzsungelét,
Csüngő vízcseppet, csillogó sarat,
Kutyák bozontját, tehénkék szemét,
Pillangó-lengést, felhők suhanását, -
És hallani a csendet, locska szellőt,
Fecsegő lombot, csörfös kis rigót,
A lankadatlan tücsök-tremolót,
S a békanép fegyelmes kórusát,
Embereket, az össze-vissza élet
Ágaskodó ezer színét-szagát,
Gyerekzsivajt, szekérzörgést az éjben,
Arcok titkait, gépek muzsikáját,
Csepp ablakokon alkony csillanását,
Öreg fiúk fontoskodó hadát
Nagy házak furcsa kőkockáiban:
Mindent ami él, mindent ami van,
Csak nézni, nézni, símogatni szemmel,
Semmit se váró, békés szerelemmel
Már nem azért, hogy dalba-versbe álljon,
Hogy engem mondjon, nekem muzsikáljon,
Még csak nem is ajaktalan imának,
Csak úgy magában mindent és magának,
Csak önmagáért, nem énmagamért,
Csak nézni, nézni, színrõl-színre látni,
(Testvér ez avval, ami odaáti,
Ahol lefoszlik Ádám fátyola;)
Szemoldó ujjad így illesse pillám,
Adeptusodnak így avass fel immár,
Hatvanas évek áldott angyala!

II. A csillagok tövében

Mondd, üldögélő, aki minden este
Kiülsz az egyre teljesebbre váló
Holdgömb alá s elnézed mozdulatlan
A csillagképek hűvös reszketését -
Nem hív a szomszéd házak békessége,
Ahol megfáradt emberek pihegnek
Erőt aludni a holnapi gondra,
Nem hív a kertek aljáról az ének,
A nevetõ, játékos fiatalság,
Csigaházad sem, kedves asztalod sem,
Melyen a villany meleg fénykörében
Könyveid meghitt bölcsessége virraszt;
Csak ülsz, csak ülsz a csillagok tövében,
Magadat is felejtve - üldögélő,
Mondd meg nekem: mit látsz az éjszakában?

Csillagokat? Bolygók, napóriások,
Izzó ködök, tejútak óceánját?
Sugárözönök zápor-zuhogását?
Fényesztendõknek megszámlálhatatlan
Eónjain keresztül erre tévedt
Törmelékeit sokszázezer éve
Kilobbant kozmikus tragédiáknak?
A világsíkok egymásba simúló,
Egymásból újuló dimenzióit?
Bújócskáit a hullámnak, a fénynek,
Csilló tükörén a Határtalannak?
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Szellemek suhantát?
Csillaggolyókkal tekéző Hatalmak
Három pár szárnyon lebegő csodáit,
Amint a Törvény zengő vesszejével
Vezényelik, - komolyan, mint a gyermek, -
A Játék ütemét és énekelnek?
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Hát van még azontúl?

Azontúl már az ember nem beszél.
A csillagok közt csillagként lebeg
És teljesül és hallgat, mint a Hold.

III. Barack

Barack a lomb közt, derekán a nyárnak.
Betelt ígéret, valósult remény.
Nincs benne semmi már, ami önös volt,
Ami fanyar volt és fás és kemény.
Mindene méz már, csorduló zamat,
Dús testében lélekké lényegült
A rost, a hús, még a csontos mag is.
Ül csendesen, békén: beteljesült.
A pillanatot várja vágytalan.
Mikor lehull, magától, boldogan,
S az anyaföld ünnepi asztalán
Testét átadja ételül.

Ne búsulj, kishitű:
Pár esztendõd még adatik talán.

IV. Most válik el

Küldetett minden tehozzád követként:
Lásd, mi lehetnél,
Ha egyszer amúgy Isten szíve kedvént
Megemberednél.
Elég a gubbasztás, öreg gubó
Bezárt magadban:
Kaland az élet most is, izgató,
Mint húszéves korodban.

Öregszünk? Éljünk! Még távol vagyunk a
Tőlünk telőtül.
Most hívja még csak mesterét a munka:
Kezdjünk, előlrül.
Most válik el, hogy mit érlelt a csend
A dús napokban.
Pihenni ráérsz, - majd, majd odalent,
Majd százéves korodban.

Azazhogy állni, nyugalomra térni
Még ott se számíts:
Mozogva kell a Mozgatót elérni.
Fény vagy? - Világíts 
Most válik el, ha megfogantatott
A szikra benned:
Fellobban-e itt, fellobban-e ott:
A végtelennek!

 VIDEÓ


Forrás ~ Internet



Aranyosi Ervin ~ Gyógyító macska

Rájöttem, hogy nem kell gyógyszer,
elég csak egy macska!
Annyi kell, hogy doromboljon
és legyen makacska!

Akarjon meggyógyítani
legyen szív-barátom,
akarjam megsimogatni
valahányszor látom!

A szeretet mindent gyógyít,
gyógy-szer minden bajra,
csak az orvos a receptre
írni nem akarja!

Persze,vény nélkül is lehet
bárki egészséges,
ha egy macskát befogadni,
s megszeretni képes!

Forrás ~ Internet


IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM
 
Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.

Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.

Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.

Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.

'Öregkor, fájdalom nagyon jó barát',
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.

Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.

És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.

Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán…

Drotleff Zoltán 2011

VIDEÓ


Forrás ~ Internet


SZOLGÁLJ SZÍVEM

Várnai Zseni ~ Szolgálj szívem

Csak kitartás! - bíztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam, eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy- völgye lágyan kisimul,
csak este ha ágyba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kitartás, - kipp-kopp... pontosan,
holnap sikerül megint biztosan,
a félúton, szívem jaj meg ne állj
kipp - kopp... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg - megállok s felfohászkodom;
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! 
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, meg egy erős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
 
VIDEÓ 

Dr Papp Lajos szívsebész professzor előadásában

 
 
Forrás 

 Aranyosi Ervin ~ Útravaló

Nehéz feladatot bízok most lelkedre,
a szó erejével hass az emberekre!
Tanítsd hát meg őket önzetlen szeretni,
mutasd meg miképp kell jó embernek lenni!

Mondd el, a félelem olyan, mint az árnyék,
a mögött is látszik, ki a fényben áll még,
de ha sötétjére, végre, fény vetülne,
az ember a bűntől is megmenekülne.

Nem kell azt legyőzni, nem kell harcba szállni,
nem kell katonává, bősz harcossá válni,
csak megérteni kell! A félelem átok!
A gonosz árnyéka így kerülhet rátok!

Menj hát a fény felé, kövessék a lépted,
a szeretet útja mennybe vezet téged,
s nem kell szép Földünket magad mögött hagyni,
itt van a mennyország, fényben kell maradni!

Tudod, csak egy út van, a szeretet útja,
az válhat boldoggá, aki megtanulja.
Ez maga a csoda, szórhatod két kézzel,
mindig újabb terem, és sohasem vész el!

'Kérd és megadatik', 'add és visszakapod',
ennyi varázslattal szépítsd minden napod!
Szereteted küldd szét, a szó könnyű szárnyán,
s úrrá lehetsz mindig a gonoszság árnyán!

Bocsáss meg azoknak, kik még bűnben élnek!
Tudatlanok Ők még, árnyékuktól félnek.
Nem látják, nem értik, mi a lét értelme,
ahol a szív hallgat, s irányít az elme!

Ott a szeretetnek nincsen még hatalma,
sötét falat épít a pénz birodalma.
Gazdagság és siker fájdalomra épül,
önzést, erőszakot hívva segítségül.

Menj hát, s szeretettel váltsd meg a világot,
elveszett szívekbe gyújts szeretet-lángot!
Mutass méltó példát, szavad melegítsen,
elveszett lelkeket a fénybe segítsen!

Csillapíts haragot, szívbe maró mérget,
emeld fel lelküket, mely a mennybe érhet!
A szeretet magját szórd szerte a Földön,
lelkünk szép vizétől új élet fejlődjön!


Forrás ~ Internet

HÁROM KAPU
 
Egy királynak volt egy okos és bátor fia. Hogy felkészítse őt az életre, elküldte egy bölcs öreg emberhez.
- Világosíts meg engem: mit kell tudnom az életben?
- Szavaim eltűnnek majd mint lépteid nyoma a homokban, ám mégis adok neked néhány tanácsot. Utad során az életben, három kapuval fogsz találkozni. Olvasd el, mit ír mind a három kapun. Ne próbálj meg visszafordulni, mert arra ítéltetsz, hogy újra és újra átéld azt, amit megpróbálsz elkerülni. Nem mondhatok többet. Te magad kell átmenj ezen, szívvel és testtel. Most menj! Kövesd az előtted álló egyenes utat!
Az öreg bölcs eltűnt és a fiatal elindult életének útján.

Nem sokkal ez után, egy nagy kapu előtt találta magát, melyen ezt olvasta:

VÁLTOZTASD MEG A VILÁGOT!

Ez volt az én szándékom is, gondolta a herceg, mivel bár vannak dolgok amiket szeretek ezen a világon, más dolgok, egyáltalán nem tetszenek nekem. Ekkor kezdődött el az első harc. Ideálja, képessége és élénksége arra késztették őt, hogy harcba kezdjen a világgal, létrehozzon, hódítson, saját kívánsága szerint modellálja a világot. Megtalálta a hódító élvezetét és mámorát, ám szíve vigasztalást nem nyert. Sikerült neki néhány dolgot megváltoztatnia, ám sok más ellenállt neki. Múltak az évek. Egy napon, ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam megkülönböztetni azt ami hatalmamban áll, attól ami kisiklik hatalmam alól, ami tőlem függ, attól ami nem tőlem függ.
- Rendben, mondta az öreg. Használd erődet arra, ami hatalmadban áll és felejtsd el azt, ami kicsúszik ujjaid közül. És eltűnt.

E találkozás után nem sokkal, a herceg a második kapu előtt találta magát, melyen ez állt:

VÁLTOZTASD MEG A TÖBBIEKET!

Ez volt az én szándékom is, gondolta ő. A többiek az élvezet, öröm és elégedettség forrásai, ugyanakkor a fájdalom, baj és frusztráció forrásai is. Tehát harcba szállt minden ellen, ami nem tetszett neki vagy zavarta őt a környezetében. Megpróbált behatolni jellemükbe és kipellengérezte hibáikat. Ez volt az ő második csatája. Egyik nap, amikor a mások megváltoztatására tett törekvésein meditált, ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Tehát, mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam, hogy nem mások az örömöm vagy fájdalmam, elégtételeim vagy vereségeim forrásai. Ők, csupán egy alkalom, mely fényre hozza ezeket. Mindezek a dolgok, bennem gyökereznek.
-Igazad van, mondta az öreg. Az által, amit ők felébresztenek benned, lelepleznek önmagad előtt. Légy hálás azoknak, akik vibrálásra késztetik benned az örömet és az élvezetet, de azoknak is, akik által megszületik benned a szenvedés vagy frusztráció, mert általuk mutatja meg neked az élet azt, hogy mit kell még megtanulnod és milyen utat kell követned.

Nem sokkal ez után, a herceg elérkezett egy újabb kapuhoz, melyen ez állt:

VÁLTOZTASD MEG ÖNMAGADAT!

Ha én vagyok problémáim oka, akkor ez azt jelenti, hogy ezt kell tennem, mondta, és elkezdte a harcot önmaga ellen. Behatolt önmaga belsejébe legyőzni tökéletlenségeit, hibáit, megváltoztatni mindazt, amit nem szeretett magában, mindazt ami ideáljának nem felelt meg. Miután néhány évet önmagával harcolt, miután pár sikert, ám kudarcot és ellenállást is megtapasztalt, a herceg ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam, hogy léteznek bennünk olyan dolgok, melyeket enyhíthetünk, ám olyan dolgok is, melyek ellenállnak nekünk és nem tudjuk legyőzni őket.
- Így van, mondta az öreg.
- Igen, de elegem van abból, hogy mindennel, mindenkivel és önmagammal is harcoljak! Vajon, soha nem lesz vége ennek? Szeretnék lemondani, feladni és megnyugodni.
- Ez lesz az utolsó leckéd, ám mielőtt tovább mennél, fordulj vissza és szemléld meg a bejárt utat, válaszolt az öreg, majd eltűnt.

Visszatekintve, a herceg meglátta a távolban a harmadik kapu másik felét, melyen ez állt:

FOGADD EL ÖNMAGAD!

A herceg. Elcsodálkozott azon, hogy nem látta az írást akkor, amikor először lépett be e kapun, a másik oldalról. A harc közben vakká válunk, mondta magának. És közben, meglátta maga körül a földön mindazokat akiket visszautasított vagy legyőzött az önmagával vívott harcban: saját hibáit, árnyékait, félelmeit és korlátait. Valamennyit felismerte és megtanulta őket elfogadni és szeretni. Megtanulta összehasonlítás, ítélkezés vagy bűntudat nélkül szeretni önmagát.
Ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál még pluszban ezen az úton?
- Megtanultam, hogy ha gyűlölöm egyik részemet, arra ítélem magam, hogy soha ne értsek egyet önmagammal. Megtanultam teljes mértékben, feltétel nélkül elfogadni magam.
- Rendben, ez az első dolog, amit soha nem szabad elfelejtened az életben, most tovább mehetsz.

A herceg megpillantotta a távolban a második kaput, mely másik oldalán ez állt:

FOGADJ EL MÁSOKAT!

És körülötte, felismerte mindazokat a személyeket, akikkel találkozott életében, azokat akiket szeretett, és akiket gyűlölt, azokat akiken segített, és akiket legyőzött. Ám meglepetésére, most képes volt meglátni tökéletlenségeiket, hibáikat, melyek valamikor módfelett zavarták őt, melyek ellen harcolt.
A bölcs öreg ismét megjelent és megkérdezte tőle:
- Mi az a többlet, ami ez úttal megtanultál ezen úton?
- Megtanultam, hogy ha összhangban vagyok önmagammal, senkit sem vádolok és senkitől sem félek.
- Rendben, ez a második dolog amit észben kell tartanod. Folytasd az utad.

A herceg megpillantotta az első kaput, melyen régóta átment és elolvasta a másik felére írt szöveget:

FOGADD EL A VILÁGOT

Körülnézett és felismerte azt a világot, amit meg akart hódítani, átalakítani, megváltoztatni.
Elborította őt az összes dolgok szépsége, tökéletessége. Mégis ugyanaz az egykori világ volt. Vajon a világ változott meg, vagy saját tekintete?
Ekkor megjelent az öreg és megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Most megtanultam, hogy a világ lelkemnek tükre. Hogy én nem a világot látom, hanem önmagam benne. Amikor boldog vagyok, a világ csodálatosnak tűnik számomra, amikor boldogtalan vagyok, a világ szomorúnak tűnik nekem. A világ nem vidám, nem is szomorú. Egyszerűen létezik. Nem a világ szomorított el engem, hanem saját lelkiállapotom és gondjaim. Megtanultam ítélkezés és feltétel nélkül elfogadni azt.
- Ez a harmadik fontos dolog, amit nem szabad elfelejtened. Most megbékéltél önmagaddal, másokkal és a világgal!
Készen vagy arra, hogy elindulj az utolsó próba felé: átmenet a beteljesülés nyugalmáról - a nyugalom beteljesítésére, - mondta az öreg és örökre eltűnt.

Forrás ~ Internet


 
 
KÍVÁNOK NEKED!
 
Egy boldogabb világot kívánok Neked, ahol sokkal több lesz a szeretet.
Ahol derűvel, hittel élheted az életet, ahol a mosoly és a nevetés a lételemed lehet.
Egy boldogabb világot kívánok Neked, ahol nem félsz önmagad lenned.

Ahol bátran kimondhatod mi a jó Neked, ahol céloktól vezérelve éled az életed.
Egy boldogabb világot kívánok Neked, ahol 365 napon át feltétel nélkül szerethetsz.
52 héten át reményteli szívvel élhetsz, hiszel magadban, bízol az isteni gondviselésben.
 
Forrás ~ Internet



Aranyosi Ervin ~ Üres kézzel jövünk - megyünk! 

Mikor a Földre érkezünk, nagyon üres mindkét kezünk,
 s mikor a Földről távozunk, csak annyink lesz, amit hozunk. 
Ezért ne is gyűjts kincseket, a kincs, s vagyon mind itt reked!
 Csak lelked lehet gazdagabb, ha jól érezted itt magad. 

 Mi a tiéd e létben itt? Ha vannak szép emlékeid! 
Azt nem veheti senki el, s viszed, ha egyszer menni kell!
 Élményeid a kincs csupán, időd ne vesztegesd bután, 
élvezz ki órát, perceket, örömmel töltsd fel lelkedet! 

Szerezz örömet másnak is! A jó érzés a drága kincs! 
Ezt szórd a szélbe szerteszét, s ez nem afféle szentbeszéd! 
Szeress, örülj, legyél vidám! Ne sajnálj eztán semmit ám! 
Tedd teljessé az életed, a szép vezesse léptedet! 

A szép, a jó, s a szeretet, s ne játssz másoknak szerepet! 
Hisz angyal vagy, ha felfogod, a boldogsághoz van jogod! 
 Amit adsz, vissza azt kapod, tedd tartalmassá a napod! 
Légy hálás persze mindenért, ami öröm e szinten ért! 

Ha egyszer eljön majd a nap, mikor a menny visszafogad, 
s Atyádhoz végre visszatérsz, lelked mutatja mennyit érsz!

VIDEÓ


Forrás ~ Internet

SZÜLEIM EMLÉKÉRE

Sokszor elrévedek, olykor rám tör a magány, 
Veletek szaladok emlékek . . . 
Emlékeitek édesanyám! 
Az idő szalagján felfestve a múlbéli parány, 
Nekem többek, mindenek . . . .
Emlékeitek édesapám! 
 
Mert ha szólítlak, a válasz már nem jár, 
Mondom én, mintha . . ., remélek! . . 
Emlékeitek édesanyám! 
Keresve, utamon sokszor látom, halvány . . . 
Felnevelt, hála, köszönet! 
Emlékeitek édesapám! 
 
Temetőbe járok, sírok . . , ritkán 
Mondom imám, rebegek . . . 
Emlékeitek édesanyám! 
Őszi köd maszatol, már ideköltözött a táj! 
Lejtő a tónál . . . Meredek! 
Emlékeitek édesapám!
 
St. Martin
 
VIDEÓ
 
Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle.

Forrás ~ Internet

Népszerű bejegyzések az elmúlt 7 napban

Népszerű bejegyzések az utolsó 30 napban

Népszerű bejegyzések minden időpontban