ARANYKORI TÖREDÉK

Öröm előzi, hirtelen öröm,

ama szemérmes, szép anarchia!

Nyitott a táj, zavartan is sima,

a szélsikálta torlaszos tetőkre,

a tenger kőre, háztetőre látni:

az alkonyati rengeteg ragyog.

Kimondhatatlan jól van, ami van.

Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,

a házakon s a házak tűzfalán,

a világvégi üres kutyaólban

aranykori és ugyanaz a nyár!

És ugyanaz a lüktető öröm;

dobog, dobog a forró semmiben,

ellök magától, eltaszít szivem

és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból?

Ha lehunyom is, süti a szemem;

mi kívül izzott, belül a pupillán,

itt izzít csak igazán, idebenn!

A világ is csak vele fényesűl,

az örömtől, aminek neve sincsen.

Mint vesztőhelyen, olyan vakitó

és olyan édes. Úgy igazi minden.

 Pilinszky János

 https://www.youtube.com/watch?v=kKi6zmPfXYI

Forrás ~ Internet

KARÁCSONYRA VÁRVA

Nem drága ajándékokra vágyom Karácsonykor, csak arra, hogy együtt lehessek a szeretteimmel, a karácsonyfa fényénél játszhassak gyermekeimmel, egy pohár bort kortyolgatva hosszú órákon át beszélgessek a férjemmel - feleségemmel, amikor senki nem látja, szaloncukrot lopjak a fáról éjjel, a fenyőfa illatát érezvén boldogan, nyugodtan kávézzak reggel, minél több időt töltsek azokkal, aki fontosak nekem, mindenkivel, és egyszerűen csak élvezni akarom annak minden pillanatát, hogy boldoggá tesszük egymást szeretetünkkel.

 Lippai Marianna 

Forrás ~ Internet

KARÁCSONY ELŐTT

Legyünk egy kicsit csendben!

Födje mély csend a szíveket:

mert a sötét, elgyötört földre

Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja

a hajsza, lárma mind.

Ne siessünk hangos utakra!

Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen

imára kulcsolom.

Nyomorúságom, szegénységem

mind elpanaszolom,

Szívem kitárom: kérlek add meg,

ami nincsen nekem!

Csodáddal csodálatos gyermek,

takard be életem!

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

imádattal tele!

Újra leszáll a sötét földre

Karácsony éjjele.

Túrmezei Erzsébet

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=vHo7AI1Hbso

Forrás ~ Internet

 

ADVENT - A VÁRAKOZÁS MEGSZENTELÉSE

És nincs gyengébb és 'jogosabb' birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesés­­re vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. 

Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János

Új Ember, 1974. december 15.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=w-eRCOebVqQ

Forrás ~ Internet

 

A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.

Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Had​d​ legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében

a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=oVLPxzTZU5g

 

Forrás ~ Internet

 

 

Ágh Tihamér ~ Adventkor 

 

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, 

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap 

sugárnyalábja felhőtlen megakad. 

 

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul 

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán, 

megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

 

De a hétköznapok bágyadt szürkesége 

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, 

a szívünkben áldás: 

Ránk köszöntött advent, 

boldog Jézus-várás...

Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.

A második, mint fénysugár a reményt dalolja.

A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.

A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=kxn-BjXPt54

 

Forrás ~ Internet

 

 

A LEGSZEBB AJÁNDÉKOK

'A legszebb ajándékokat nem találod a boltokban, ugyanis felbecsülhetetlen értékesek:

 a törődés, a szép emlékek, az együtt töltött idő!'

Forrás ~ Internet

 

ARANYKOR

Egy a tiszta vágyunk,

Atyánk elé állni,

Régi otthonunkra

Újra rátalálni.

 

Ott nincs többé hamisság,

És nem gyötör a bánat,

A boldogság virágra

Tarka lepkék szállnak.

 

Öröktől, s örökké....

Hangzik fel az ének,

Aranykor világa

Köszöntelek téged.

 

Mutz Péter: Fényből nyílt világ

 

Forrás ~ Internet

FÉNY

 

Ki vagyok én?

A szememben a fény?

De hogyha a fény már a szememben nem ragyog,

Utána mondd, én hol vagyok?

 

Ki vagyok én?

A szívemben az érzés?

De hogyha a szív egyszer megszakad,

Az én olyankor hol marad?

 

Ki vagyok én?

Az ész vagyok, vagy a gondolat?

De mikor a gyászmenet halad és mindenki engem sirat,

Hol van az ész, és hol van a gondolat?

 

Ki vagyok én, tehát?

Az én, ki mindörökre megmarad!

A fény vagyok, az érzés és a gondolat.

 

Az anyagba lépek,

Mikor születik az élet,

Megteremtem a nagy csodát,

Dallamra bírom a néma zongorát.

 

Eljátszom a dalt, mit ezerszer játszottam,

Megvívom a harcot, melyben ezerszer elbuktam.

A magasztos harcot, melyben mégis mindig győztes vagyok,

Mert felemel a Lélek, ki örökre értem ragyog.

 

Mutz Péter: Fényből nyílt világ

 

Forrás ~ Internet

A MENNYORSZÁG KULCSA

Szemem tanítom szívekbe látni,

Formákba rejtett kincset találni.

Szívem tanítom dallamra, táncra,

Harmóniába rejtett csodákra.

Fülem tanítom, hogy hallja a csendet,

A csendben kimondott örök szerelmet.

De kezem, ha nyújtom, nem éri vágyam,

Mert a tudás kevés, hogy kibontsa szárnyam.

Eszem tanítom, hogy higgyen szememnek,

A tudatból nyíló emlékezetnek.

Értelmem ébresztem mély kábulatból,

A lélekre forrott kemény salakból.

Testem kötését megoldva szállok,

De mégsem érintem az Igaz Világot.

Ismerve, megértve keresem vágyam,

De hitem még mindig nem bontja szárnyam.

Könnyes szemekkel, áhítva várok,

Egy titkot, egy jelet, egy csodát kívánok.

De a fényből a válasz nem hull az éjbe,

Nem emel kéz a nagy messzeségbe.

Figyelmem árad, s kik mellettem állnak,

Érzem - még inkább szállni kívánnak.

Vágyam csak egy lett, hogy átadjam nékik,

Az erőt az útra, kik epedve kérik.

S ahogy célom sugára elérte társam,

Magasba repített kibontott szárnyam.

Mutz Péter: Fényből nyílt világ

 

Forrás ~ Internet

Szabolcska Mihály ~ Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jõ fel
Idvezítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Kiálltam a sorból

 

Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?

Beálltál a sorba és most nem találod?

Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,

s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!

Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,

hogyan kell harcolni, erősektől félni.

Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,

s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,

nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!

Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,

eladja a lelkét, s mást is erre tanít!

Ám, aki robotol magát teszi rabbá,

s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!

Mások irigysége az összes öröme,

s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,

elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!

Inkább kiélvezem perceimnek sorát,

fütyülök a széllel, rúgom az út porát.

Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,

gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.

Álmaim követem, békés úton járok,

a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,

ha akad cimbora, hát vele zenélek!

Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,

s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.

Minden gazdagságom képzeletem adja,

s minden reggel felkel életem új Napja,

nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,

s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,

ha az emberekből szabad lélek válna,

olyan, aki teremt, álmot vált valóra,

kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!

Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,

egymás örömére világot foltozni.

Szeretettel venni egymást körbe-körbe,

s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=Yzec6UvcK3c

 

Forrás ~ Internet

SZERETET

A létező lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.

Biegelbauer Pál

Forrás ~ Internet

 

MILYEN AJÁNDÉKOT HOZZON A TÉLAPÓ?

Milyen ajándékot hozzon a Télapó?

Szívet melengetőt, lélek mélyén hatót,

mosolyra fakasztót, melegséget adót?

Csuda ajándékot hozzon a Télapó!

Ne legyen túl drága, ne is legyen ára!

mégis elvihessem, köztérre, utcára.

Amit tiszta szívből tovább tudok adni,

s aki kapja, annak, könnyű elfogadni.

Tudom már! Télapó, idén én mit kérek,

olyan dolgot, amit szívesen cserélek,

amit, hogy ha adok, visszakapom menten,

s örömmel viselek, mert arcomra kentem.

Milyen ajándékot hozzon a Télapó?

Egy télapó-mosolyt, az olyan megkapó!

Legyen nagyon piros, görbüljön fölfelé,

a világ jókedvét csomagolja belé!

Aranyosi Ervin

Forrás ~ Internet

 

A MESTER

A mester csak a lényegtelenben - a tudásában -  több a tanítványainál. Nem felsőbbrendű, nem emelkedett, nem titokzatos, nem látványos, a legkevésbé sem nagyszerű, inkább egyszerű. Hibával teli, küszködő, kereső ember a fölény legkisebb jele nélkül. Tanítványait nem magához köti, hanem magukhoz segíti. Tudja, hogy a megvilágosodás nem különbbé tesz, hanem a másik csodájának végtelen tisztelőjévé és szolgálójává. A mester arról ismerszik meg, hogy jobban tiszteli a tanítványait, mint azok őt.

Biegelbauer Pál

Forrás ~ Internet

Juhász Gyula ~ Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

1902

 

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=H0aq0869fvI

 

Forrás ~ Internet

 

 HA SZERETET VAN BENNED

Ha szeretet van benned és szíved ajtaja mindig nyitva áll, akikkel találkozol, 

azt érzik, haza érkeznek, amikor veled vannak!

Forrás ~ Internet