Még mindig az allergiáról!
Néhány éve jelent meg a genetikai táplálkozásról szóló,azaz a vércsoportok szerinti táplálkozás rendszere. A rendszer különböző alkati adottságú,illetve immunrendszeri adottságokkal rendelkező és különböző emésztő rendszeri sajátosságokkal bíró alkatokat különböztet meg!
Az alkati besorolás a vércsoportok alapján rendszerezendő,hiszen maguk a vércsoportok is immunológiai alapon különíthetők el!
Minden vércsoport alapján jellemző alkati típus egy-egy sajátos táplálkozási rendszer alapján tarthatja meg szervezete egészséges egyensúlyát!
Ám ha a konvencionális táplálkozás alapján már csecsemő,illetve gyermek kortól a saját rendszerével ellentétes táplálékokkal van táplálva,az immunrendszere ugyan egy ideig próbál tolerálni,de sajnálatosan előbb vagy utóbb allergiás problémák és az ezzel kapcsolatos tünetek által ad jelzést az "elhangolódásról!
A tudományos felfedezések,illetve felismerések fontos eleme ezzel kapcsolatban a lektinek szerepe,amelyek fogyasztása kapcsán ezek az immunreakciók kialakulnak és kialakulnak az ezzel kapcsolatos tünetek is.
Leggyakoribb magas lektin tartalmú élelmiszerek bizonyos hüvelyesek,gabona neműk,mogyoró,tejtermékek!
Így az a megállapítás,hogy minden allergia táplálkozási eredetű,helytállónak látszik!
Nem egy újabb "ellenség képet" kell kreálnunk a lektinek kapcsán,hanem megismerni,illetve felismerni,hogy a saját alkatunknak megfelelő táplálkozás alapján,hogyan tudunk távol maradni azoktól az alkatunknak nem megfelelő fehérjéktől,amik ezeket a zavarokat okozzák,okozhatják!
Mivel a kóros reakciók főleg a bélrendszerben alakulnak ki,illetve a bélrendszer károsodását okozzák,szoros összefüggésben értelmezhetők az előzőekben megjelent írásokkal!
Testvéroldalamon "Anna egészség oldalán" most induló sorozat éppen a vércsoportok szerinti genetikai táplálkozás elveit tárgyalja,illetve az alábbi írás ezt próbálja részleteiben feltárni!
Fogadják szeretettel és a felismerések váljanak egészségükre!
"Ha az orvosok nem lesznek táplálkozási szakértők, akkor a táplálkozási szakértők lesznek az új orvosok.
A jövő orvosa nem orvosságot fog felírni, hanem felkelti páciensei érdeklődését a diéta, testkultúra iránt.
Továbbá megmutatja nekik, a betegségek okát és a megelőzés módját."
Lektinek
Mind az állati, mind pedig a növényi eredetű ételek tartalmaznak lektin néven ismert összetett fehérjéket. Az ilyen fehérjék általában képesek az emberi sejtek felszínén lévő cukrokhoz vagy szénhidrátokhoz kapcsolódni. Egyes ilyen fehérjék a vörösvérsejtek alvadását okozhatják, mely folyamatot a vér agglutinációjának nevezik. Akkor következik be agglutináció, ha valaki vérátömlesztés során nem megfelelő típusú vért kap. Valójában az egyes személyekre vagy embercsoportokra jellemző vörösvérsejtek agglutinációja miatt szükséges megállapítani a vértípust. Habár sokak cáfolták a vértípus alapján szétválasztott étrend szerinti táplálkozás értelmét, egyes tudományos adatok mégis arra utalnak, hogy vértípusunk befolyásolhatja az egyes ételfélékre adott reakcióinkat. Az egyes ételekből származó lektinek kötődése egész sor sejttípusra jellemző hatást indíthat be. Az ilyen reakciók hormon módjára viselkedhetnek vagy átalakulást okozhatnak a sejtben. Ezt nevezzük molekuláris mimikrinek.
Legtöbb növény tartalmaz lektineket, melyek közül sok mérgező hatású, gyulladást okoz, vagy a gyulladás és a mérgezés egyszerre következik be. Sok ilyen növényi vagy tejtermékből származó lektin ellenáll a főzési folyamatnak és az emésztőenzimeknek. A gabonalektinek például meglehetősen ellenállóan viselkednek az ember emésztőnedveivel szemben, azonban megfelelnek az olyan több gyomorral rendelkező kérődző állatoknak, mint amilyen a szarvasmarha. Ebből következik, hogy a táplálékunkban jelen lévő lektinek megemészthetetlenek számunkra, és tudományosan bizonyították, hogy komoly bélrendszeri toxicitást okoznak az emberi szervezetben. Más lektinekről ugyanakkor azt mutatták ki, hogy jótékony hatásúak, és még rákellenes hatással is bírnak. Az azonban bizonyos, hogy a növényi és állati eredetű fehérjék idegenek az emberi szervezet számára, és az emésztésünk és az immunrendszerünk pozitív vagy negatív módon reagál azokra.
Az emberi emésztőrendszer az emésztés és a kiválasztás folyamata által többféle növényi és állati eredetű fehérje feldolgozására vált képessé az evolúció során. Bizonyos növényi és állati fehérjék vagy lektinek, mint például a ricinusmag vagy egyes gombák súlyosan mérgező hatással vannak az emberre, és fogyasztásuk elkerülhetetlen halálhoz vezet. Más ételek bizonyos előkészületeket igényelnek, mielőtt fogyasztásra alkalmassá válnak. Ez jelenthet hámozást, vagy hosszas áztatást és főzést, mint a vesebab esetében is. Más ételeket esetleg genetikai hajlam vagy már a felszínre kívánkozó ételallergia miatt nem megfelelően tolerál a szervezet. Olyan táplálék is létezik, melyet bizonyos fokig vagy mennyiségben bír a szervezetünk, ám ha többet vagy gyakrabban fogyasztunk belőle, kevésbé viseli azt jól. A laktóz nevű tejcukrot megemészteni képtelen szervezet örökölt vagy szerzett laktázelégtelenség következtében kis mennyiségben képest laktózt feldolgozni, ám amint nagy adag tejcukrot tartalmazó élelmiszerhez jut, súlyos puffadást, hasi fájdalmat és robbanásszerű hasmenést kell elszenvednie. Bizonyos ételek azok számára is fogyaszthatatlanná válnak, akiknek valamely okból kifolyólag megváltozott az immunrendszerük vagy sérült a bélrendszerük.
Az ételben található lektinek közül a legtöbb gyulladásos és emésztőrendszeri panasz a gabonafélékben és kalászos növényekben, tejtermékekben és hüvelyesekben található lektinekkel kapcsolatos, illetve ezek kerülése vezet javuláshoz. A nemrégiben végzett kutatások arra utalnak, hogy az ilyen lektinek egyfajta trójai falóként képesek működni, megakadályozva, hogy a sértetlen vagy szinte sértetlen idegen fehérjék betolakodjanak a bélrendszer természetes védelmébe, és a védelmi vonalon áthatolva a beleken túl is kárt okozzanak, rendszerint az érintett egyén ízületeiben, agyában és bőrén. Amint károsodnak a belek, melynek eredményeként sérül a védekező rendszerük is, az eredmény a sokak által szivárgó bél szindrómaként ismert jelenség. Ehhez hozzátartozik, hogy a szivárgó bél szindrómában szenvedő betegnek nem csupán olyan tünetei vannak, mint amilyen a puffadás, a hasmenés és a hasi fájdalom, hanem az emésztőrendszeren túlmutató jelei is. Általában az agy és a periferális idegrendszer, a bőr, az ízületek és a különböző mirigyek is érintettek. Amennyiben a bélrendszert ismételten kitesszük a toxikus ételben lévő lektineknek, és a szervezet védőmechanizmusát folyamatosan reakcióra serkentjük, azzal téves működésre, autoimmun betegségre késztetjük.
Az immunrendszer fent említett módon történő abnormális stimulációját a belekben található jó és rossz baktériumok nem megfelelő fajtája és aránya, ún. diszbakteriózis, más néven diszbiózis (a baktériumok és gombák kóros elszaporodása) is súlyosbíthatja. A kutatások jelenleg annak valószínűségét tűnnek alátámasztani, hogy a fent említett stimulációt csak hangsúlyosabbá teszi a baktériumok kölcsönhatása az étellektinekkel. Egyesek szerint ez csak tovább súlyosbíthatja a belek állapotát és az autoimmun betegségeket. Ez utóbbi elképzelés egyik változata az orvosok körében a higiéniaelmélet néven elismertté válni. Úgy feltételezik, hogy a nagyfokú higiénia és az antibiotikumok túlhasználata következtében átalakul a bélrendszer baktériumháztartása, mely jelenség komoly szerepet játszhat az olyan autoimmun betegségek egyre gyakoribb előfordulásában, mint amilyen a cukorbetegség, az sokízületi gyulladás és az olyan krónikus emésztőrendszeri betegségekében is, mint a Crohn-betegség és az irritábilis bél szindróma
