A veszteség fájdalma

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.

Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj.

Attól még elengedheted. 

Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.

Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. 

Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) 

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.

Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. 

Nem közönyt jelent. 

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.

De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
Müller Péter 

Nem véletlen,hogy gondolataimat ezzel a csodálatos Müller Péter idézettel kezdem!

Sajnálatosan életünk során sok veszteséget kell megélnünk,hiszen ez is tanulási folyamatunk része!

Mégis kevés tapasztalatunk van arról,hogy hogyan,illetve miként kell,lehet ezeket az érzéseket feldolgoznunk!

Legyen ez egy szülő vagy barát elvesztése!

Legyen ez egy társ,vagy netán egy gyermek elvesztése!

De hasonló fájdalmakat élünk át valaki vagy valami elvesztésétől is!

Az egyéni,személyes habitusunktól függ,hogyan dolgozzuk fel ez a fájdalmat!

Van aki,sír,zokog,de van,aki magába fojtja a fájdalmát!

A lényeg a fájdalom,mely a lélek fájdalmaként indul,hiszen kiszakad belőle valaki vagy valami!

De később,főleg az elfojtott fájdalmak testi szinten is megjelennek!

Állandósult fájdalom "szindróma" gyanánt vagy más testi problémákban valósulnak meg!

Ilyen lehet sajnos a fog fájás vagy elvesztése a fognak,vagy a hajhullás,illetve más csont vagy mozgás fájdalmak,bőrbetegségek!

A fájdalmainkat meg kell élnünk,majd elengednünk azokat!

Megélni,hiszen,amit elvesztettünk,fontos volt számunkra!

Elengedni,hiszen semmi sem a miénk,semmit és senkit nem birtokolhatunk!

Elengedni fájdalmaink tárgyát,és elengedni a fájdalmainkat is!

Emlékezni,de elengedi!