MI VOLNA CSODÁLATOSABB AZ EMBERNÉL?
Mások szeretete
feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.
Ne siettesd jöttét,
ami személyesen a tiéd, rád talál.
Várd nyitott
szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja
muzsika:
ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek,megkönnyebbedés a
szívnek.
Ez a szó: szeretet – élettel teli valóság segít feloldani és
feloldódni;
megérteni és
megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád,
a Nap, a
Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál,
vagy egy ember – egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere
felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int;
a pislákoló csillagok
terelnek éjjeli utadon;
a kő szilárdsága példát mutat az akarat
hajlíthatatlanságára.
A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai
megkönnyebbednek.
Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására:
kizöldell,
szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik.
Ezt teszi velünk is
az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.
A Föld eme
jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is,
hisz az ember képes
tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében.
Képes
szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten.
Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse,
koronája és levelei
teszik ezt méltósággal és alázattal.
Képes születni, növekedni, kiteljesedni,
megfakulni és kihunyni,
majd mindent újra kezdeni.
Mért képes
mindezekre? Mert ember.
És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a
természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Ő az élet – s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egy személyben; és
mégis több náluk – mert
szeretni képes.
Az ember szeretetre
született.
Ugyan mit kezdenél a
fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával,
a kő
hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet
nélkül?
Kevés ha csak
aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az
élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet.
De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az
ember képes szeretni és szeretetet elfogadni.
A szeretet elfogadás épp oly nagy
képesség, mint a szeretni tudás.
Annak, aki szeret,
tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.
A szeretet által
előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az
akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.
Tatiosz