Arra vágyunk, hogy az emberek megértsenek és azért szeressenek,mert megértenek.

Ez pedig nem lehetséges addig,amíg csupán a testet látják belőlünk.

Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő,aranyszínű ragyogást akarjuk tudatosítani,

nem csupán a csillogó felszínt,a látszatot.

E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ,hogy mi magunk mivel azonosulunk.

Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe,mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni.

Vagy gyengédséget,örömöt,kedvességet,nyíltságot és békét árasztunk magunkból,

vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé.
A kettő együtt nem megy, hiszen az egyik a szeretet, a másik a félelem.

 

Gerald G. Jampolsky

Várnai Zseni ~ Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

ÁLDÁS

Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - amely majd egy csillaghoz vezet.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.

Farkas Éva ~ Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdüléseire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság.

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a 'boldogság'.

Az emberek szeretettel ölik egymást, mint valamilyen láthatatlan sugárral. 

Még több szeretetet akarnak, minden gyöngédség az övék legyen, csak az övék.
A teljes érzést akarják, el akarják szívni környezetüktől az életerőket, a nagy növények szomjas mohóságával, melyek kíméletlenül elszívnak a környék zsombékjaiból és televényéből minden erőt, nedvességet, illatot, sugarat. Nagy önzés a szeretet. Nem tudom, hogy élnek-e sokan, akik halálos sérülés nélkül tudják elviselni a szeretet rémuralmát?

Márai Sándor

ÁLDÁS

Ezeket kérem számodra
Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.

Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!

Amen.

 

Tatiosz ~ Hinni kell

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
 Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
 Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. 
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. 
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
 Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. 
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
 Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk.
 Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. 
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

 

ÉDESANYÁK DALA

  A szívem, mint egy nagy folyó,
oly éltető és áradó,
de nem zajong most, nem zubog,
hisz kis madárkám itt csipog,
én nézem őt és hallgatom,
oly szép, akár egy csöpp szirom,
a méznél százszor édesebb,
ha rám mosolyog' vagy rám nevet,
a két szemében tűz ragyog,
hát irigylik a csillagok,
így boldog lám E szív-folyó,
ha rajta ring E kishajó...

Oly selymes, friss és lágy haja,
és minden szála oly puha,
és bébi-bőre illatoz,
íly illatot a nyár se hoz...
s ha épp egy csöppke hal lenne,
hát beúszna a szívembe,
s ha virág lenne, gyenge tő,
ha vigyázok rá, s egyre nő...

  A csillag, gyöngy, vagy fény, selyem,
mind nem számít, nem érdekel,
az álmom, lelkem, életem
a legszebb kincsnél több nekem.

 

Tatiosz ~ A fény és árnyoldala

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Miért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töméntelen ragyogásból, sötétségbe burkolózik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete.

AMÍG HAZAVÁRNAK

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE

De szeretném édesanyám
Ráncos kezét újra megcsókolni
Mindenfelé, akárhol jár,
lába elé virágokat szórni.
Ezt megtenni nem tudom már
Elköltözött az életből régen
Szép orcája ott fönnragyog
Minden este a csillagos égen.

Kimegyek a temetőbe,
Rózsát viszek
Egy magányos sírra.
Letérdelve ráborulok
Édesanyám fejfájára sírva.
Amiért én megbántottam,
Itt a földön bűnhődve kell élni,
ha majd ott fönn találkozunk
Bocsánatot fogok tőle kérni.

DRÁGA ÉDESANYÁMNAK

Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.
Akinek szerető Édesanyja nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.

Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál jónak és rossznak.
Mindig egy célod volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.
Oly szomorú Nélküled élni,
Téged mindenütt hiába keresni.

Téged várni, ki nem jön többé,
Szeretni foglak mindörökké.
Míg éltél nagyon szerettelek,
érted mindent elkövettem.

A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogsz felettem,
onnan is vigyázva minden lépésem.

Ma is úgy, mit régen,
Ő volna a végső menedékem.
Minden, ami fáj, szívem tépi,
Elpanaszolnám sorra néki.

S fejem vállára hajtanám,
Ha élne még az Édesanyám
Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.

Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!
Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,
most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.

Amit a porba írunk, elfújja a szél,
Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!

Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.

Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Könnyes szemmel állok sírod felett
szomorú szívvel őrzöm emlékedet.

Forrás ~ Internet

 

    Tatiosz ~ A szív meghasonlottjai

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettől meghasonlottak.Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

Tatiosz ~ A szív törvénye

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. 

Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.

Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. 

Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. 

Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. 

Élj a szív törvénye szerint!

Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség.

'A dolgok nem hagyják nyomon követni magukat. 

S ez nem a sors szeszélye, nekem gyakori érzésem, 

hogy legtöbbször Isten maga az, ki tetteink, s kivált jótetteink

 és azok következményei közé áll.'