'Ajándékok, amelyek nem kerülnek pénzbe'

Egy jó szót szólni.
Egy beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt.
Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni.

Mindenért hálásnak lenni.
Jó tanácsot adni.
Egy levél írásával örömöt szerezni.
Apró tűszúrásokon nem évődni.
Jogos panaszt nem melegíteni föl újra.

Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott.
Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorultunk.
Levert hangulatot nem venni komolyan.
Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt.

Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra,
az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy térfás szót a gyerekeknek.
Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút.
Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget.

Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet.
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
És mindenben: szeretettel lenni.

ÁLDÁS

 'Ma imádkoztam érted, és tudom,

hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa.

Éreztem a választ a szívemben, 

bár Ő nem szavakkal beszélt.

Nem kértem gazdagságot és hírnevet,

tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek.

Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle.

Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. 

Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg,

és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat.

Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt.

 De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.'

Elisabeth Elliot

 

Unokám születésnapjára

 

A jó Isten éltessen sokáig téged! 

Kívánok néked megannyi szépet, 

Boldogságot, annyit, mint csillag az égen, 

Szeretetben éljél és békességben! 

Jóságod ragadjon át mindenki másra, 

Kedvességed szórd szét az egész világba, 

Kerüljön el mindig messzire a bánat, 

Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak! 

Egész életedet ragyogja be a szépség, 

A baráti szeretet, a hűség és a féltés! 

Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt, 

Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám! 

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna, 

Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra! 

Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen, 

A jó Isten téged sokáig éltessen!

Bogdán József ~ Teréz anya

A haldoklók háza megtelik most fénnyel
belép Teréz anya, maga a fényjel.
Ínség, ruhátlanság, betegek a földön.
Csak egy léha ember nem cselekszik rögtön.

Egyiknek mosolyt ad, a másiknak tejet,
szívéhez ölel egy csontsovány gyereket.
Lehajol a porba, le a bélpokloshoz,
gyengéden emeli, csont koppan a csonthoz.

Nyöszörög egy leprás, vézna öregember,
csörög minden csontja, mozdulni sem mer,
kiszáradt a torka, nem forog a nyelve.
Mennyi beteg embert görnyeszt a keresztje.

Mennyi beteg ember - mint a száraz ágak,
amit a gyötrelem tördel és a bánat -
nemcsak Indiában, nemcsak Afrikában.
Pusztít a szenvedés, mint a szú a fában.

Nézem Teréz anyát, fehér fátyla lebben,
honnan ennyi erő egy törékeny testben?
Szemében az Isten jósága és fénye.
Boldog kinek mindig Isten a reménye.

 

Aranyosi Ervin ~ Szeretni jöttünk Szeretni jöttünk széles e világra. Keresni másban énünk jobb felét. Örömöt lelni, napról napra várva, a belső hangot, a misztikus zenét. Mert a magánynak kongó kapujából, az élet ösvénye másfelé vezet, tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol, s örülj a mának, amíg csak lehet. Nyisd ki szemed, és a lelkedben érezd, ami ma gond, az mind megoldható. Álmodni merj! És sohase fékezd! Amit csak elképzelsz, valóra váltható. Szellemedet, ha lehet csillapítsd le, Érzéseid vezessék léptedet. Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be, s hidd, amit akarsz el is érheted. Érezni fogod, megnő a világod. Szépség és jóság mind tiéd lehet. Becsülj meg minden szerető barátot, s teljessé válik ettől életed.

Aranyosi Ervin ~ A szeretet fénye...

Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.

Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!

Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.

Átélni újra múltunk szép emlékét,
kívánni azt, hogy újra, úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét,
- felfelé menni mindig a hegyen!

Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan.

A Napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog.
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
ebben a fényben lehetünk boldogok

 Ó SZENT ISTVÁN DICSÉRTESSÉL

Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!

Boldogságos Szűzanyánknak, mint magyarok Asszonyának
Föláldoztad Hazánkat, szentelted Koronánkat!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!

Azért is hálaadással, ünnepélyes vigassággal
Mi együtt örvendezünk szívünkből emlékezünk!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!

Mi, kik Téged Pártfogónknak választottunk Szószólónknak
Szólj Istennél érettünk, légy mindenkor mellettünk!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre! 

Moldvai csángó ének 

Forrás ~ Internet

 

EMLÉKEZÜNK

Ott pihensz

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk,hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Himnusz a szeretetről

Szeretni annyi, mint adni,
Adni ha látod, hogy kérnek,
S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.
Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,
S önmagáért elfogadni másokat.
 

Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,
S forrásvízzel lemosni sebeket.
Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,
Virágot nyújtani kemény ököl helyett.
 

Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,
S magunknak is, másoknak is,
Megbocsátani bűnöket. 

Szeretni annyi, mint megfogni egymás kezét,
S egyetlen szívdobbanással sugározni
 

Ezt az érzést szerteszét.
Hidd el, megváltozik a világ,
Csak zengd a szeretet himnuszát!

(1Korinthus 13)

Nagyboldogasszony ~  Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe

'Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya,

 keresztény államiságunk kezdetétől hazánk, népünk védelmezője, oltalmazója.
Ő a megváltó édesanyja, és neki jutott az a messiási feladat,

 hogy mindazok édesanyja legyen, akikért a Fia meghalt.

 Egy évezrede  hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink 

és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.'

Forrás ~ Internet

Boldogasszony Anyánk ~ Régi magyar himnusz

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

 

AZ ANYA MEG A SZÜLŐ

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.

A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.

Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.

A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.

Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.

Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.

Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.

De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.

Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.

Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.

De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.   

 Zágon István  

 

 Kalkuttai Teréz anya ~  Az Élet himnusza
 

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!

 

 'Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.'

Márai Sándor

Az élet himnusza

Sokszor nem látod magad körül a világot
Nem veszed észre, mily ragyogóan süt a nap
Nem látod eső után a csodaszép szivárványt
Az égbolt mezején, s annak csodálat színeit
Gyönyörű szép formáját.

Sokszor úgy érzed, hogy nincs tovább
Beborultnak látod a fénylő eget
Semmit nem látsz, a maga valóságában
Felteszed a kérdést, hogy miért is élsz
Miért van minden, ami történik veled.

Ember figyelj rám most, miért robotolsz
Hajszolod magad, s közben nem látod a szépet
Nem látod, mily rövid az élet
Elrohan melletted, mint egy gyors vonat
Közben nem éltél, mert belebetegedtél.

Ne engedd, hogy mindez megtörténjen veled
Hogy elmentél olyan dolgok mellett
Amit ingyen is megkaphattál volna
Ilyen a napfény, a hajnal, a hold, és a virág
És szeretteid szeretete, mosolya.

Figyel most újra rám, örülj minden percnek
Tanuld meg megtalálni, az élet kincseit
Élj boldogan, és megfontoltan, élvezd az élet szépségét
Nézz mindig bátran fel az égre
Mindenkire egyformán süt a nap.

Minden ember életében egyszer ér
Fájdalom, csalódás, szomorúság, és bánat
Ezeket mindet nehéz elfeledni, de muszáj
Mindezt el kell feledned
Ha tovább akarsz lépni, élni életed útján.

Élned kell, élni jó, az élet ajándék
Ha, bánatod van, nézz mindig fel az égre
Ott van Ő, ki segít majd Neked, imádkozzál hozzá
Tiszta, őszinte szívvel, higgy és élj őszintén, ha így teszel
Meglátod, megkapod, itt a földön, és élni fogod az égi boldogságot.

Szebenyi Judit

 

 Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik.

 Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességgé a háborúságot és szabadsággá a rabságot. S a Karácsony célja az, hogy erre emlékeztessen. 

Wass Albert

 SZERETET

'Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük. Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.'

'Elsőként jó lelkiismeretért kell könyörögnünk a Mindenható Istenhez,

 másodikként az elme egészségéért, és azután a testi egészségért.'

Seneca

'Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana:

'Köszönöm', az is elegendő lenne.' 

Meister Eckhart

'Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez.
Hinnem kell benne, hogy 'madárka tolla se hull ki' az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom.
 S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent:
a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.'

Márai Sándor

 

ANTOINE DE SAINT-EXUPERY ~ FOHÁSZ

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
 elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen,
de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban
és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

 A barátság kertje
 
A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.

 

  Várnai Zseni ~ Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

 

 A DOLGOK ~ AMELYEKET MEGTANULTAM AZ ÉLETTŐL

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. 

És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

 Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.

A SZOMORÚSÁG ELENGEDÉSE

Az át nem élt szomorúság gátolhatja a szeretetet és örömöt a jelenben. A múltban sok mindent mondtunk magunknak a fájdalom palástolására:  'Nem is fáj olyan nagyon… Ha várok, lehet, hogy megváltoznak a dolgok… Nem olyan nagy ügy… Hamar túl leszek rajta… Ha megpróbálom megváltoztatni őt, nekem nem is kell megváltoznom.'
Tagadtuk, hogy fáj, mert nem akartuk érezni a fájdalmat. Meg nem oldott ügyeink nem tűnnek el. Újra meg újra előjönnek, amíg oda nem figyelünk, amíg nem foglalkozunk velük kellőképpen, amíg be nem gyógyítjuk a sebeket.
Ez az egyik, amit megtanulunk a gyerekkori vagy társfüggőségből való kigyógyulásunkkor.
Sokunknak nem voltak meg a kellő eszközei, támogatása és biztonságérzete ahhoz, hogy beismerje és elfogadja a fájdalmat. Ez érthető. De lassan, óvatosan megnyílunk érzéseink előtt. Átérezzük, aminek létét oly sokáig tagadtuk. Nem azért, hogy legyen okunk másokat hibáztatni vagy szégyellni magunkat, hanem azért, hogy felkészüljünk egy jobb életre. Jó, ha sírunk, amikor sírnunk kell és átérezzük a szomorúságot, amit régóta hordozunk. Átérezhetjük, majd elengedhetjük. A gyász megtisztító folyamat. Az elfogadás folyamata. Átemel a múltból a jelenbe s egy olyan jobb jövőbe, ahol nem szabotáljuk el saját igényeinket.

'Istenem, add, hogy a mai napon megnyíljak saját érzéseim előtt.
Segíts tudatosítanom, hogy nem kell se erőltetnem, se elfojtanom azt, ami segíti gyógyulásomat.
Segíts bíznom abban, hogy ha nyitott vagyok, a folyamatot irányítva természetes módon gyógyulok meg.'

 

Forrás ~ Internet

Fohász

Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! 

Amen.

Assisi Szent Ferenc