Tatiosz ~ A lehetetlen méltatlan az emberhez

 

Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket, az az emberség. Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedésképességét és a felemelés erényét. A lehetetlen méltatlan az emberhez.Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett. Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.

 

Tatiosz ~ Lelki társak

Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés ketté szakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.

FOHÁSZ A CSALÁDOMÉRT

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot,
hitet és szeretetet, igaz lelki életet,
ajándékozd nekik békédet, amelyet
nem kaphatnak meg a világtól.

Engedd, hogy védelmed alatt
boldog közösséggé váljunk;
hogy mindig szeretettel és
hűséggel viseljük el, ami ér bennünket;
hogy mindig osztozzunk egymás
örömében és bánatában.

Adj erőt, hogy amikor szeretteim
elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,
mindig vigasztalást, menedéket,
támaszt jelenthessek számukra! Amen.

 

 Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek megbecsülést.

Tatiosz

Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.

Tatiosz

 

 A kincset belül keresd. Amit szemed lát, a világ ezernyi csodája.
Bensődbe engedve te adsz valódi életet számára.
Ezt üzenjük neki, neked és mindenkinek: kincs az élet,
melynek legnagyobb kincse a Szeretet.

Hioszi Tatiosz

A legfőbb kincset, a Szeretet Erejét nem rejtették el az Istenek.
 Mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.

 Hioszi Taitosz 

Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. 

Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, 

sem a magad boldogságának.

Hioszi Tatiosz

 

 Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek
vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság: vágy, a képzelet: hit,
a cselekedet: megvalósulás...

Tatiosz

 

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'
 

 Túrmezei Erzsébet  fordításában és átdolgozásában

 

AZ IDŐSEK VILÁGNAPJA ~ OKTÓBER 1.

 Aranyosi Ervin ~  Fiatal, vagy öreg?

Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.

Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?

Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?

Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.

Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.

Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.

Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.

Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.

Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.

Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.