Szakály Éva ~ Élet vagy halál

Uram, ma lettem nyolcvanéves, túl gyorsan múlnak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni, úgy szeretnék nyolcvanegy lenni!

A pár kis tervem, mi még lenne, ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő, add, hogy hadd legyek nyolcvankettő!

Jó lenne még sokat utazni, újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat, megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot, gyorsan jönnek a változások,
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad, sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet, úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet, a világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat, nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem, hisz oly szép lehet fenn az égben,
S én mégis arról tervezgetek, hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton, el is kések majd sokszor, tudom,
Tudasd velem, ha meggondoltad, betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam, emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék, mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek, Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet, ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted, s ezt a lépést értem megtetted,
Nekem már úgyis mind egyremegy, könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek, hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztő, de hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet, és hátha lesz még, ki szeret,
Ki pótolná elveszett párom, ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem, de ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek, megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom, számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött, akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat, emberekről készült másolat,
Ezt talán én is megvárhatom, segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok, kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig, kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála Neked, nagy a családunk, még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket, ugye mondtad, megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam nem egy-kettőt, megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem - tán el sem hiszed - a kilencvenkilencediket.

Még egy év, és akkor valóban a népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort ért meg, ma töltötte be a száz évet!

Uram, az életet Te adod, úgy veszed el, amint akarod,
Nem is zavarlak többet Téged. Ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni vágytam véled!

https://www.youtube.com/watch?v=TjWf2cUbw2M

Az írónő, Szakály Éva, 1904-ben született

Fenti versét 1984-ben írta, és 2004-ben ünnepelte 100-dik születésnapját.

Forrás ~ Internet

 

 Sík Sándor ~ A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő -
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.

Kezed imára kulcsolod -
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre -
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

1963. - Halála előtt két héttel írta

Forrás ~ Internet 

 

 A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'

Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

 

Aranyosi Ervin ~ A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, - elkényeztet - pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Forrás ~ Internet

GONDOLATOK AZ IDŐSÖDÉSRŐL

Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg.
Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz.
Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét,
és elkoszolódunk.

Müller Péter

Engem szegény anyám arra tanított, hogy az idős kor,
az ősz haj önmagában még nem tiszteletre méltó.
Csak az emberi magatartás az.

Berkesi András

Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre,
de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát.
Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést
és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki.
Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg...
Ennyi az egész.Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom.
Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette.

Márai Sándor ~ Az igazi

Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Álomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bűvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az időt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre műveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült.

Müller Péter

ÖTVEN FELETT

Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~  Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
- halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.
Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!
Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!
Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,
- okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!
- Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.
Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,
a változás magját, lelked mélyén hordod!
Minden bajod oka belső, lelki válság,
s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.
Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,
Istened megsegít, mert támogat téged.

Újabb évet kezdünk - új magot kell vetned,
szíved érzéseit kell mindig követned!
Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,
mert ugyanúgy birka, minden főkolompos -
csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,
ami igaz lelket eltaszít, megéget.
Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,
s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!

Csak a szeretet az, - egyszer tán belátod,
ami jobbá tehet egy elvadult világot.
Legyen minden nap az első gondolatod,
hogy kedves mosolyod másoknak od’adod,
s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,
s hidd az álmaidat idén megtalálod.
Mert tudd, - a szeretet, - a teremtés titka,
szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!
Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

SZILVESZTER

'Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.'

 Forrás~ Internet