Hamvas Béla ~ Oszd meg, amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- A második elméjében megzavarodott;
- A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud,
és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...

Forrás ~ Internet

 

 Weöres Sándor ~ Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám
és szomorú tündéreivel:
mozgalmas, szikrázó,
örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival,
a ráncok egyenletes
 hálózatával: nem csábító,
önmagában-való, fenséges,
nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja,
csak a csábító-szépet ismeri
s az öreg arc hatalmas szépségéhez
kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat,
nemiségük plakátját formálják belőle;
s elrútítják öreg arcukat is,
mert a fiatalság nyomorúságos
 roncsát őrizgetik rajta.

Forrás ~ Internet

ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE

 Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.

Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt sokszor a szemén.
Sokat bántották.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.

 OTT PIHENSZ

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
 Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Forrás ~ Internet

ÉDESAPÁM SÍRJÁNÁL

Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.

Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.

Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.

Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.

Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalanszor kiáltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Kívánok teljes életet

Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.

Kívánok sok-sok boldogságot,
mely gazdagítja szellemed,
és fájdalmat, hogy értékelhesd,
ha apróbb öröm jut neked.

Kívánok olyan gazdagságot,
mi teljesíti vágyaid,
és veszteséget, hogy megbecsülhesd,
amikor van már valamid.

Kívánom azt, tanulj meg élni,
s taníts meg erre másokat,
úgy hagyj nyomot a föld porában,
hogy valóra váltasz álmokat.

S mikor utad végére értél,
jól esik majd, hidd el nekem,
már elmondhatod önmagadról,
hogy: - Teljes volt az életem…

Forrás ~ Internet

Dédunokám születésnapján

Aranyos kis kincsem,
lelkem virágszála,
jókívánságomnak
se szeri, se száma.

Bánat sosem érjen
azt kívánom Néked,
legyél nagyon boldog,
hisz előtted az élet!

Gyönyörű, szép szemed
könnyeket ne lásson!
Csak öröm kísérjen
ezen a világon! 

 

Forrás ~ Internet

 

 

 

ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZEM

De szeretnék újra gyermek lenni, s megcsókolni egy kezet.
Az anyámét, ki életében értem oly sokat szenvedett.

Még emlékszem anyám csókjára, mely nagyon régen volt.
Fülemben most is hallom a búcsút, az utolsó szót.

Reszkető kezébe fogta a könnytől nedves arcomat.
Ajkamra százszor reá csókolta, a forró, búcsú-csókokat!

Azóta de sokszor vágytam egy anyai csók után.
Álmomban sokszor láttam, de már hiába álmodom.

Nem tértem vissza hozzá, hogy megöleljen engemet.
Az én Édesanyám!

Forrás ~ Internet

Édesanyám születésnapjára

Határtalan nyugalom ragyogja körbe,
megnyugvást jelentő érzés fog el közelében.
Szeretetünket nyújtjuk néki ma,
velem együtt - az egész családja.

Remegő hangon mondom édesanyám:
mert ím sok - év elrepült már.
Boldogok voltunk az évek alatt,
harcoltál értünk, ha nem is volt szabad.

Sajnos - az élet nem csupán vidámság,
de ha te ott voltál - mindenkit megnyugtattál.
Becéző szavaid fontosak számunkra,
ugyan, mi vissza adhatjuk-e neked valaha.

Ahogy múlnak az évek, hajad színe is változik,
arcodat pedig - fáradság gyötri.
Kezeid is ráncosabbak lettek,
szíved szeretete, még nagyobb lett benned.

Most már miénk a harc, mi vigyázunk rád,
minekünk kell mondanunk, szeretünk édesanyánk.
Hálát is adunk az égnek, hogy még ma is köztünk vagy,
ezért most: fogadd örömmel csókjainkat.

Forrás ~ Internet

 

 LÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA

'Szivárványom'

Virágos méhemben,
megfogantál
Anyává tettél kincsem,
megszülettél
Jövendő gyermeke.

Anyahálót szőttem köréd
Hittem.
Leszek neked majd a fény
Mely világít utadon.
S te leszel, mint szivárvány
eső után, az égbolton.

Lettél szívem ablakában,
Mosolygó virágszál.
Szemed csillogása,
Mint fényes márvány.

Köszönöm nagy Isten,
Hogy téged nekem adott.
Naponta szedett virágodból
Érintsd meg az arcom.

Hozzám, ha hazatérsz,
Mint elfáradt gyermek
Hajtsd fejedet szívemre.
Édesanyád vagyok
S maradok, mindörökre!

 Biró Melinda 

​Forrás ~ Internet​

 MARADJ SZERETETBEN

Ha néha nem találod, a világban a helyed
Emeld majd az égre, fáradt tekinteted
Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz
Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz

Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben
Érezd a világot, éld át szeretetben
Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba
Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja

Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel
A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel
Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek
Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek

Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed
Hallják az angyalok, s megáldják életed
Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással
Ne gondolj béredre, se az áldomással!...

Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el
Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel
Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen
Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben...

Forrás ~ Internet