SZOLGÁLJ SZÍVEM

Csak kis kitartás! - biztatom magam,

még futni kell, még minden messze van.

Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,

jaj, meg ne állj az úton hirtelen,

sok a dolgunk még s nem mutathatom,

hogy a harcot már nem bírom nagyon,

és este, ha ágyamba roskadok,

érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,

elkoptunk, de ne sejtse senki sem,

higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,

nem irgalmaznak ám az emberek,

csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,

frissen induljak minden reggelen,

csak én tudom, ha ágyba roskadok,

estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén

a két vonás már mély lett és kemény,

sokat sírtam; eső után a föld

ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...

de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,

arcom hegy-völgye lágyan kisimul,

csak este, ha ágyamba roskadok,

érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,

holnap sikerül minden biztosan,

a félúton, szívem, jaj meg ne állj,

kip-kop... tovább is híven kalapálj,

a hegynek föl kicsit nehéz az út,

szív kell hozzá, de aki odajut,

a csillagok közt csillagként ragyog...

csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...

Most meg-megállok s felfohászkodom:

- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj

szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...

Csak kis kitartás, még egy hős iram,

fussunk dalolva bátran és vígan...

de este már a dal is csak dadog;

altassatok el engem, csillagok!

Várnai Zseni

Forrás ~ Internet

 

ELCSITUL A SZÍV

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,

Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Számunkra te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,

Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Te, aki annyi szeretetet adtál,

Te, aki mindig mellettünk álltál,

Te, aki nem kértél, csak adtál,

minket örökre itt hagytál.

Öleljen át a csend és a szeretet.

Elfelejteni Téged soha sem lehet.

Forrás ~ Internet

 

ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZEM 

Ezen a napon minden más

Újra mélyen érint meg a gyász

Nincs már velünk együtt

Kit ismertünk vagy szerettünk

Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok

Fülemben újra megcsendült a hangod

Szinte látom minden mozdulatod

Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket

Ezek a fények világítsanak Neked

Örök világosságban, békességben nyugodj

Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod édesanyám!

Forrás ~ Internet

ELFÁRADTAM

Elfáradtam, megpihenni hozzád szállok Istenem

Te hívednek nagy jutalmul szent nyugalmat adj nekem.

Az életnek baját, terhét, vállaimról levevéd.

Nyugton fekszem koporsómban, lelkem vágyva tör feléd.

Jártam, Uram, az életnek tövises nagy útjait,

Bocsásd meg, ha gyarlóságom olykor tán tévútra vitt.

Emlékezzél: megbotlottam, de bánkódtam vétkemen.

Benned bíztam, s földi pályám benned bízva végezem.

Áldásoddal halmoztál el, hála érte Istenem.

Uram lássad, hogy másoknak áldás lett az életem.

S ha a bűnnek veszélyébe estek sok hibám miatt,

Áraszd rájuk, ó Kegyelmes, segítő malasztodat.

És áldd meg a szűk koporsót, e gyászos szent ágyamat.

Nyugtasd benne fáradt testem, míg a nagy nap felvirrad.

Lezárt ajkam akkor újra zengjen öröméneket.

Tied voltam mindörökre, legyek Uram a tied.

Forrás ~ Internet

 

 

HA RÁM GONDOLTOK SOHA NE SÍRJATOK

Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.

Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok...

Forrás ~ Internet

MÚLNAK AZ ÉVEK

Múlnak az évek, jönnek a gondok,

Talán ráncosabb már a homlok.

De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,

Az ember azonban nem lehet mindig mohó.

Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,

Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.

És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,

A lélekben dúló vihar is egyszer elül.

De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,

Sokszor a velünk történteket is csak kívülről nézők.

Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,

S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.

És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,

Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.

Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,

Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.

Múlnak az évek, tűnnek a gondok,

Simábbnak tűnik már a homlok.

Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,

Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!

Forrás ~ Internet

 

 

​ SZERETET ARANYSZABÁLYA​

​'​Megbocsátok mindenkinek, még magamnak is.

Ott segítek, ahol tudok, még magamon is.

Nincs személyválogatás​.​

Nem ártok senkinek, még magamnak sem.

Nem teszek a másiknak olyat, amit nem akarok, hogy velem tegyenek, 

illetve azt teszem a másikkal, amit örülnék, ha velem tennének.

És ha még mindig nem tudom, hogy az adott helyzetben mit tegyek,

 akkor végső eligazító a lelkiismeretem.​'

Forrás ~ Internet

ADJ SZERETTEIMNEK JÓ EGÉSZSÉGET

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot,

hitet és szeretetet, igaz lelki életet,

ajándékozd nekik békédet, amelyet

nem kaphatnak meg a világtól.

Engedd, hogy védelmed alatt

boldog közösséggé váljunk;

hogy mindig szeretettel és

hűséggel viseljük el, ami ér bennünket;

hogy mindig osztozzunk egymás

örömében és bánatában.

Adj erőt, hogy amikor szeretteim

elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,

mindig vigasztalást, menedéket,

támaszt jelenthessek számukra!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,

s az első válasz, te voltál Anyám.

Az első élmény mindent meghatároz,

s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,

szívszeretet, mely magával ragad,

s ma sincsen szebb az altató dalodnál,

pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,

s táplálta tested, apró testemet,

óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,

s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,

szellemem tőled értelmet kapott.

Ha tükröztem, te attól lettél boldog,

mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,

hogy érzelmeim gazdagodjanak,

s megismertettél könnyed sós ízével,

ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,

te segítetted az első lépteim,

figyeltél ébren, amikor aludtam,

s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,

- hogy jól, vagy rosszul - nem számít ma már.

Értékes volt, mert tanácsokat adtál,

s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,

s te intettél, s figyeltél messziről.

Én része lettem egy másik családnak,

s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,

s kívántam létem szemtanúja légy.

Mi nekem öröm, az boldogítson téged,

életem kincsét hordtam ide eléd.

Forrás ~ Internet