Hajnal Anna ~ Kicsi lábak nyomán
Hiába szól nekem tanácsod bölcs öreg,
szelíden hallgatom, ám nem követhetem.
Nem kell józan utad!
engem kanyargó út s tavaszi ég vár.
Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain,
picinyke lábak tudják az igaz utat,
mint a tiszta patak
játszva elkanyarog, fut s hazatalál,
mindig hazatalál minden gyermek szíve,
s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek őrzik
gyenge, szép tagjaink,
s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.
Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz,
de meredek úton fog bizton a bizalom,
hamar könnyek nyomát
hirtelen örömfény játszva letörli.
Tőlem senki se fél, vak rámérez, rám mosolyog,
állat messze követ, fölém hajlik a lomb,
s télen csengve köszönt
kútkávákon a hosszú lecsüngő jégcsap.
Mindig van örömem s ezer könnyem naponta,
mindenki bánata fáj, bárki öröme derít,
így járok utamon
felhő és fény elkísér, velük időzöm s futok.
Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép,
s egy régi mester is így mondta : legyetek kisdedek.
Régiek nyomdokaiba
így lépek én kicsi lábak nyomán.
Forrás ~ Internet
Forrás ~ Internet