Hajnal Anna ~ Kicsi lábak nyomán

Hiába szól nekem tanácsod bölcs öreg,

szelíden hallgatom, ám nem követhetem.

Nem kell józan utad!

engem kanyargó út s tavaszi ég vár.

Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain,

picinyke lábak tudják az igaz utat,

mint a tiszta patak

játszva elkanyarog, fut s hazatalál,

mindig hazatalál minden gyermek szíve,

s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek őrzik

gyenge, szép tagjaink,

s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.

Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz,

de meredek úton fog bizton a bizalom,

hamar könnyek nyomát

hirtelen örömfény játszva letörli.

Tőlem senki se fél, vak rámérez, rám mosolyog,

állat messze követ, fölém hajlik a lomb,

s télen csengve köszönt

kútkávákon a hosszú lecsüngő jégcsap.

Mindig van örömem s ezer könnyem naponta,

mindenki bánata fáj, bárki öröme derít,

így járok utamon

felhő és fény elkísér, velük időzöm s futok.

Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép,

s egy régi mester is így mondta : legyetek kisdedek.

Régiek nyomdokaiba

így lépek én kicsi lábak nyomán.

Forrás ~ Internet