UNOKÁM NÉVNAPJÁRA

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,

De az emlék már a holnap poharát tölti,

És a holnap most még csak álomvilág,

Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,

Hogy legyen erőd, legyen hited,

Amíg utadon terhedet viszed,

És tudj nevetni, játszani örömmel,

Hogy a holnap szeretni jöjjön el,

Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,

A szívben tüzel, a kertben száz virággal,

S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,

Boldog névnapot kívánok Neked!

 

Forrás ~ Internet

ÚTRAVALÓ UNOKÁMNAK

Sok éve már, e pillanatra várok,
s gyakran hittem, nem érem meg talán.
Most meghatottan, itt, előtted állok,
hisz' megszülettél, első unokám!

Az ősz fejemnek ajándék a léted,
tudom, ma még ezt meg nem értheted.
Tán nem leszek már mikorra megérted,
ezért most mondom mindezt el neked.

Ne szidd a sorsod, ha rosszabb a vártnál,
s az élet gyakran nem kegyes veled.
Ha gyémánt helyett csak szenet találtál,
a boldogságod még meglelheted.

Ne tévesszen meg ékszer csillogása,
a gyémánt csak egy rideg drágakő.
A szeretetnek nincsen földi mása,
s a szénnek hője szívmelengető.

Vedd észre léted sok apró csodáját,
ha vadvirágon pille megpihen,
mikor tavasz felölti új ruháját,
vagy szellő leng faágon szelíden.

Sok mindent kell majd megtanulni néked,
a szerzés mániája gyötrelem.
Az aranyalmát is rághatják férgek,
s a túlzott jólét ritkán bűntelen.

Ne irigyeld a gazdagok világát,
hisz' árnyék nélkül fény meg nem terem.
Én tudom, hogy sok szeretet, mi vár rád,
a fő csak az, hogy egészség legyen.

Soproni Geisz László

Forrás ~ Internet

ÉDES TEHER VOLTÁL NEKEM

Ha lesz majd egy másik életem
Akkor is kellesz gyermekem

Újra s újra szívem alatt hordanálak
Bár szememnél látszanak már a szarkalábak

Apró reményből valóság lettél
Csodáltalak mikor rám nevettél
Olyan jó, hogy élsz
Olyan jó, hogy megszülettél

Édes teher voltál nekem
Apró gyöngyszemként kezdted életed
Nem volt nálam boldogabb e világon
Légy Te is az, ezt szívből kívánom

Ha folyóvá változol, meder leszek
Amíg élek, átkarol két kezem
Ha felhőként lebegsz az égen
Madárként utadon elkísérlek

Te vagy a sóhajom, a légben
Dobbanás, szívem tengerében
Te vagy a fény, mely utamon kísér,
csak el ne engedd édesanyád kezét

Ha hajad őszbe fordul már,
én angyalként várni fogok rád
Látni fogsz az égen egy csillagot,
melyben anyai szívem rád ragyog

Jolie Taylor

Forrás ~ Internet

 

Antoine de Saint-Exupery ~ Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

VIDEÓ

 https://www.youtube.com/watch?v=Ypvu2WV1n1A

 https://www.youtube.com/watch?v=mp_g0YU3bq0

Forrás ~ Internet

'A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, 

amelyben készek vagyunk mindent szeretni; olyan állapot, 

 amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.'

Tolsztoj

Forrás ~ Internet