Kun Magdolna ~ Boldog új évet!

Ez az Újév, áldás hozzon minden szegény házra.
s meghitt békességet, ott is ahol nincs még.
Ahol a szeretet fogalma, csak homályképben éled,
mert a valóság élénk színét elnyomja a kétség.
 
Ma legyen, könnyes mosoly helyett sugárzó kacagás,
s annak csengő dallama jusson el minden fásult szívhez,
melyben mindenki meghallja azt a rég várt muzsikát,
minek bűvössé vált erejétől új reményt meríthet.
 
Ma minden szem, éji csillagfényként ragyogja az eget,
s tündöklő szépségükre hintsenek áldást az égi Istenek,
hogy ne csorduljanak belőlük kövér könnycseppek,
mikor már minden érző igaz hitet a bánat elfedett.
 
Hozzon az Újév tengertavasz virága dús termést a földre,
ne legyen többé senki sem koldusszegény árva,
s ne üljön senki bánatarcán jégkristályos dermedtség,
mely annyi szenvedést hoz néha erre a védtelen világra.
 
A boldogság kismadara röppenjen ma a házak ablakába
és szelíd énekével hódítsa meg a szürke színű éveket,
melyekből oly sokszor hiányzik a mindennél többet érő
sosem pótolható egyszerű érzés, mely az emberi szeretet.
 
Ma én is más irányból nézem a létholnapok gondjait
és a túl mély-sötét szín helyett majd tűzszivárványt látok,
s annak fényét összegyűjtve, mint egy ékes csillagszóró,
gyémántszóval hintem rátok

- Boldog új évet kívánok -

Forrás ~ Internet

SZÁMADÁS

De jó is néha számba venni:
mit kellett volna másként tenni.
Jaj, én is annyiszor hibáztam,
sütött a nap, és mégis áztam,
az idővel is rosszul éltem,
hol pazaroltam, hol szűkre mértem,
későn feküdtem, késve keltem,
és nagyon ritkán ünnepeltem.

Félúton mennyiszer megálltam!
Ha nem is kértem, sokat vártam,
sokat vártam a szívtől, észtől,
az igaz szótól, tiszta kéztől,
s bár minden nagyban hittel hittem,
az életet mint terhet vittem.

Fáradtan sokszor meghajoltam,
és minden harchoz gyenge voltam,
és minden éles szótól féltem:
a földön tán csak félig éltem.
 
Móra Magda
 
Forrás ~ Internet

Várnai Zseni ~ Ha simogatni tudna a szavam

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.


Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok:
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongitna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót:
Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Forrás ~ Internet

KARÁCSONY ÜNNEPE VAJON MIT JELENT?

Karácsony ünnepe vajon mit jelent,
Jelen van-e igazán az ünnepelt?
Kinyílt-e az ajtó, mikor zörgetett,
Avagy zárt kapukra lelt a szeretet?

Lehet fényesen csillogó a fenyőfa,
S alant drága ajándékok halmaza,
Ha nem ragyog az Ő világossága,
Csak múló öröm, az ünnep varázsa.

Ám ha bebocsátást nyer az ünnepelt,
Betölt szívet, lelket fényességével.
Hittel, reménnyel, örök szeretettel,
A karácsony örömüzenetével.

Schvalm Rózsa

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Öreg Karácsony
 
 Mikor megöregszel, szűkül kívánságod,
a karácsonyt nem az ajándékért várod.
Sőt inkább szívedből te szeretnél adni,
az ünnep varázsát vágyod megragadni.

De mi a te vágyad, amit szíved képzel?
Az öröm szívedben, amit akkor érzel,
mikor szeretteid reád mosolyognak,
mikor veled vannak, körötted forognak.

Életet lehelnek megfáradt szívedbe,
melegséget hoznak a téli hidegbe. 
Mikor megöregszel, teszed csak a dolgod,
ha mások örülnek, attól leszel boldog. 

Forrás ~ Internet

 
RÖVID LÁTOGATÁS

Az Ünnep végigsétált a tereken és az utcákon.
Benézett az ablakon, belépett az ajtókon.
Volt, ahol megpihent, volt, ahonnan gyorsan továbbsietett.
Elcsitította a szeleket, szépre festette az eget és a felhőket.

Elsimította az aggódó ráncokat néhány arcon,
örökre lezárt néhány fáradt szempárt és megállt,
hogy gyönyörködjön kisgyermekek mosolygós álmaiban.

Kibékített néhány veszekedőt és nem értette,
mások miért miatta vesznek össze.
Az utcán lépkedve betakart néhány fázó hontalant
és enni adott néhány éhezőnek.

Volt, aki ellépdelt mellette, észre sem vette.
Volt, aki rég nem látott ismerősként üdvözölte.
Végül bepillantott boldog és boldogtalan álmokba,
majd észrevétlenül kisétált a terekről és az utcákról.

Forrás ~ Internet


Móra László ~ Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örök élő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Forrás ~ Internet


KARÁCSONYI ASZTALI ÁLDÁS

Ím az angyal közénk már leszállt.
Békességet terített miránk.
Szárnyát fölénk tárva áll, étkünk áldja már,
Ím az angyal közénk már leszállt.

Szerény ház ez, mégis vártuk őt!
Mondjon áldást ételünk fölött!
Asztalfőn övé a hely, vélünk ünnepel.
Szerény ház ez, mégis vártuk őt!

Most, hogy otthonunkba tért,
Boldogít az együttlét.
Nézd az Úr angyalát!
Szárnyát terjeszti ránk!
Ünnepünkre Ő vigyáz.
Háza néki is e ház.
Hogyha éhes, hozzánk jő,
Úgy óhajtja ő…

Úgy várja, hogy várjuk mindig őt…
Derűs arccal köszöntsük, ha jött!
Hálás gyermeki szívvel várjuk őt,
S illendően kínáljuk, ha jött.
Hálás gyermeki szívvel áldjuk őt!
Derűs arccal várjuk, s kínáljuk meg őt!
 Áldjuk Őt!
 
Forrás ~ Internet


Gyökössy Endre ~ Karácsonyi ima

Kedves Atyánk! Most mindnyájan azokért imádkozunk, akik emberileg magányosak lesznek karácsony szentestéjén, és ha valamikor fájdalmas a magány, akkor ezen az estén kétszeresen vagy tízszeresen is az. Érettük imádkozunk, hogy ha magányosak is, ne legyenek egyedül, akkor se, ha csak egy szál gyertya lobog előttük. Az az egy szál gyertya jelentsen Téged, világ Világossága, Aki fénynek, vigasztalásnak, békességnek és erőnek jöttél közénk.

Most azokért imádkozunk, akiknek kétszeresen fáj a karácsony, mert valahol szétszóródva a világban még egy fenyőgallyat sem találnak, mert talán ott nincs is, talán csak egy borókaág, talán valami trópusi növénynek leszakított levele, de ők arra gondolnak, hogy itthon karácsony van. Talán gyermekünk, unokánk, bátyánk, szülőnk. Uram, add, hogy karácsony történjék szívükben, légy jó békességben velük, a mi szétszórtjainkkal, ezzel a szétszórt és szétdobált néppel.

Uram, azokért könyörgünk most, akik először töltik özvegyen ezt a karácsonyt. Múlt karácsonykor a párjuk még ott ült mellettük, és most azért lesz könnyes a szemük, hogy az a csók, amit azon a karácsonyon adtak, nem volt elég meleg. Uram, tanítgass bennünket, hogy míg élünk, meleg szóval szóljunk. Uram, bocsásd meg nékünk, hogy sokszor úgy megyünk el,hogy elfelejtettük megmondani a másiknak: jó volt, kedves volt, szerettük.

Uram, köszönjük gyermekeinket, akkor is, ha ők nem köszönnek meg bennünket. És köszönik a gyermekek a szülőket, még akkor is, ha sokszor már nyűgösek, öregek, morgolódók, kesergők, már kiesnek ebből a világból, mert idegenek. Kérünk, adj türelmet gyermekeinknek,hogy tudjanak hordozni bennünket öregecskén, sokszor érthetetlenül, másvilágból itt maradtnak.

Uram, hadd történjen karácsony, hogy férj a feleséget, feleség a férjet, gyermek a szülőt, szülő a gyermeket ne csak egy napig szeresse, hanem akkor különösképpen és jobban! Hogy te ott lehess, aki testet öltött Szeretet vagy.

És most azokért imádkozunk, akik már Nálad vannak. Tudjuk, hogy nem kell értük imádkoznunk, de nekünk jólesik rájuk gondolni, jólesik úgy gondolni rájuk, mint akik Nálad vannak, Benned vannak és Általad élnek. Nem tűzünk le kis gyertyákat a sírjukra, de most gondolatban megáldjuk az emléküket.

És most egyenként, és magam is Uram, arra kérlek, hogy ne mi legyünk, akik elrontjuk a karácsonyestét rosszkedvvel, mogorvasággal, idegességgel, kapkodással, morgolódással.
Kérünk Urunk, hogy történjen bennünk és általunk, kis családunkban és ebben a nagy családban karácsony a Te Szent Igéd, Szentlelked által, a Te szent asztalod felett. Amen.

VIDEÓ 
 

Forrás ~ Internet

ARANYKORI TÖREDÉK

Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a lüktető öröm;
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szivem
és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehunyom is, süti a szemem;
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesűl,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó
és olyan édes. Úgy igazi minden.

 Pilinszky János


Forrás ~ Internet

KARÁCSONYRA VÁRVA

Nem drága ajándékokra vágyom Karácsonykor, csak arra, hogy együtt lehessek a szeretteimmel, a karácsonyfa fényénél játszhassak gyermekeimmel, egy pohár bort kortyolgatva hosszú órákon át beszélgessek a férjemmel - feleségemmel, amikor senki nem látja, szaloncukrot lopjak a fáról éjjel, a fenyőfa illatát érezvén boldogan, nyugodtan kávézzak reggel, minél több időt töltsek azokkal, aki fontosak nekem, mindenkivel, és egyszerűen csak élvezni akarom annak minden pillanatát, hogy boldoggá tesszük egymást szeretetünkkel.

 Lippai Marianna 

Forrás ~ Internet



KARÁCSONY ELŐTT

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,

Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!

Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.

Túrmezei Erzsébet

VIDEÓ


Forrás ~ Internet

ADVENT - A VÁRAKOZÁS MEGSZENTELÉSE

És nincs gyengébb és 'jogosabb' birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesés­­re vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. 

Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János

Új Ember, 1974. december 15.

VIDEÓ


Forrás ~ Internet



A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.
Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Had​d​ legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében
a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!
 
VIDEÓ
 
 
Forrás ~ Internet
 
 
Ágh Tihamér ~ Adventkor 
 
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, 
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap 
sugárnyalábja felhőtlen megakad. 
 
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul 
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán, 
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
 
De a hétköznapok bágyadt szürkesége 
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, 
a szívünkben áldás: 
Ránk köszöntött advent, 
boldog Jézus-várás...

Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.
A második, mint fénysugár a reményt dalolja.
A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.
A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.
 
VIDEÓ
 
Forrás ~ Internet




 
A LEGSZEBB AJÁNDÉKOK

'A legszebb ajándékokat nem találod a boltokban, ugyanis felbecsülhetetlen értékesek:
 a törődés, a szép emlékek, az együtt töltött idő!'

Forrás ~ Internet

ARANYKOR

Egy a tiszta vágyunk,
Atyánk elé állni,
Régi otthonunkra
Újra rátalálni.
 
Ott nincs többé hamisság,
És nem gyötör a bánat,
A boldogság virágra
Tarka lepkék szállnak.
 
Öröktől, s örökké....
Hangzik fel az ének,
Aranykor világa
Köszöntelek téged.
 
Mutz Péter: Fényből nyílt világ
 
Forrás ~ Internet

FÉNY
 
Ki vagyok én?
A szememben a fény?
De hogyha a fény már a szememben nem ragyog,
Utána mondd, én hol vagyok?
 
Ki vagyok én?
A szívemben az érzés?
De hogyha a szív egyszer megszakad,
Az én olyankor hol marad?
 
Ki vagyok én?
Az ész vagyok, vagy a gondolat?
De mikor a gyászmenet halad és mindenki engem sirat,
Hol van az ész, és hol van a gondolat?
 
Ki vagyok én, tehát?
Az én, ki mindörökre megmarad!
A fény vagyok, az érzés és a gondolat.
 
Az anyagba lépek,
Mikor születik az élet,
Megteremtem a nagy csodát,
Dallamra bírom a néma zongorát.
 
Eljátszom a dalt, mit ezerszer játszottam,
Megvívom a harcot, melyben ezerszer elbuktam.
A magasztos harcot, melyben mégis mindig győztes vagyok,
Mert felemel a Lélek, ki örökre értem ragyog.
 
Mutz Péter: Fényből nyílt világ
 
Forrás ~ Internet

A MENNYORSZÁG KULCSA

Szemem tanítom szívekbe látni,
Formákba rejtett kincset találni.
Szívem tanítom dallamra, táncra,
Harmóniába rejtett csodákra.

Fülem tanítom, hogy hallja a csendet,
A csendben kimondott örök szerelmet.
De kezem, ha nyújtom, nem éri vágyam,
Mert a tudás kevés, hogy kibontsa szárnyam.

Eszem tanítom, hogy higgyen szememnek,
A tudatból nyíló emlékezetnek.
Értelmem ébresztem mély kábulatból,
A lélekre forrott kemény salakból.

Testem kötését megoldva szállok,
De mégsem érintem az Igaz Világot.
Ismerve, megértve keresem vágyam,
De hitem még mindig nem bontja szárnyam.

Könnyes szemekkel, áhítva várok,
Egy titkot, egy jelet, egy csodát kívánok.
De a fényből a válasz nem hull az éjbe,
Nem emel kéz a nagy messzeségbe.

Figyelmem árad, s kik mellettem állnak,
Érzem - még inkább szállni kívánnak.
Vágyam csak egy lett, hogy átadjam nékik,
Az erőt az útra, kik epedve kérik.

S ahogy célom sugára elérte társam,
Magasba repített kibontott szárnyam.

Mutz Péter: Fényből nyílt világ
 
Forrás ~ Internet

Népszerű bejegyzések az elmúlt 7 napban

Népszerű bejegyzések az utolsó 30 napban

Népszerű bejegyzések minden időpontban