A MENNYORSZÁG KULCSA

Szemem tanítom szívekbe látni,

Formákba rejtett kincset találni.

Szívem tanítom dallamra, táncra,

Harmóniába rejtett csodákra.

Fülem tanítom, hogy hallja a csendet,

A csendben kimondott örök szerelmet.

De kezem, ha nyújtom, nem éri vágyam,

Mert a tudás kevés, hogy kibontsa szárnyam.

Eszem tanítom, hogy higgyen szememnek,

A tudatból nyíló emlékezetnek.

Értelmem ébresztem mély kábulatból,

A lélekre forrott kemény salakból.

Testem kötését megoldva szállok,

De mégsem érintem az Igaz Világot.

Ismerve, megértve keresem vágyam,

De hitem még mindig nem bontja szárnyam.

Könnyes szemekkel, áhítva várok,

Egy titkot, egy jelet, egy csodát kívánok.

De a fényből a válasz nem hull az éjbe,

Nem emel kéz a nagy messzeségbe.

Figyelmem árad, s kik mellettem állnak,

Érzem - még inkább szállni kívánnak.

Vágyam csak egy lett, hogy átadjam nékik,

Az erőt az útra, kik epedve kérik.

S ahogy célom sugára elérte társam,

Magasba repített kibontott szárnyam.

Mutz Péter: Fényből nyílt világ

 

Forrás ~ Internet