ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE
Az én Édes jó Anyám ma már a túlsó oldalon vigyáz reám
Még ott is figyeled minden rezdülésem
A Jó és a rossz cselekedeteimet
Még emlékszem, hogyan vigyáztál, óvtál
A magzati kortól, míg el nem szakított a halál
Az elmúlás, nem a teljes megsemmisülés
Rajtam és gyermekeimen keresztül az újjászületés
Még most is érzem, befogadom a meleg ölelésed
És a sok-sok törődést, néha a nevelő fenyítést
Akkor még nem értettem, minek a szidás, a szülői 'kényszer'
Hiszen Neked még mindig gyerek vagyok
De hidd el, vigyáznak rám az Angyalok
Most még egy Tündér is vigyáz reám
Talán Te küldted nékem ez égi varázst
Most Ő vigyázza lépteimet, hogy az igaz útról ne térjek le
Te tudod csak igazán, hogy a fiad nem csapodár
Bár voltak az életemben kilengések
Kérve kérlek, hogy e tévutakat nézd el nékem
Egy másik dimenzióból kaphatok feddést
Amit érzek és elfogadok, elmentél, de mégsem hagytál egyedül
A égi szférák éneklik nékem, hogy most is itt vagy
Gyújtok egy gyertyát, és lángba nézve
Megjelensz az égi fényben, kérlek, segíts
Hogy itt, a földi létben megálljam a helyem a Te dicsőségedre...
Ígérem, nem hozok szégyent, hirdetem a Szeretetet!
Te is Szeress, és bocsáss meg nekem, ha vétkeztem
Nézz le reám Szeretettel, hiszen egyetlen fiad
Azt Kívánja, légy királynő az elérhetetlenben
Eljő majd a nap, amikor találkozunk és egyek leszünk
Az égi királyság Szent mezején.
Az én Édesanyám emlékére - Kaposi György
Forrás ~ Internet
Aranyosi Ervin ~ Levél a Mennyországból
Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.
Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
- Nem létezik halál, csak egy másik élet.
Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.
Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.
Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.
Ezért azt üzente: - Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog.
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
- drága fiam, szeresd jobbá a világot!
Aranyosi Ervin ~ Odafentről vigyáz…
Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.
Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.
Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom.
