A NÉGY GYERTYA 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.

 

Azt mondta az első:

- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni - és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

 

Azt mondta a második:

- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem - s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

 

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám - ezzel ki is aludt.

 

Hirtelen belépett egy gyermek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – elkeseredésében sírva fakadt.

 

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

- Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!

 

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

 

Forrás ~ Internet