Hamvas Béla ~ Oszd meg, amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- A második elméjében megzavarodott;
- A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud,
és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...

Forrás ~ Internet

 Weöres Sándor ~ Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám
és szomorú tündéreivel:
mozgalmas, szikrázó,
örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival,
a ráncok egyenletes
 hálózatával: nem csábító,
önmagában-való, fenséges,
nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja,
csak a csábító-szépet ismeri
s az öreg arc hatalmas szépségéhez
kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat,
nemiségük plakátját formálják belőle;
s elrútítják öreg arcukat is,
mert a fiatalság nyomorúságos
 roncsát őrizgetik rajta.

Forrás ~ Internet


ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE

 Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.

Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt sokszor a szemén.
Sokat bántották.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.

 OTT PIHENSZ

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
 Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Forrás ~ Internet

ÉDESAPÁM SÍRJÁNÁL

Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.

Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.

Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.

Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.

Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalanszor kiáltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!

Forrás ~ Internet



Aranyosi Ervin ~ Kívánok teljes életet

Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.

Kívánok sok-sok boldogságot,
mely gazdagítja szellemed,
és fájdalmat, hogy értékelhesd,
ha apróbb öröm jut neked.

Kívánok olyan gazdagságot,
mi teljesíti vágyaid,
és veszteséget, hogy megbecsülhesd,
amikor van már valamid.

Kívánom azt, tanulj meg élni,
s taníts meg erre másokat,
úgy hagyj nyomot a föld porában,
hogy valóra váltasz álmokat.

S mikor utad végére értél,
jól esik majd, hidd el nekem,
már elmondhatod önmagadról,
hogy: - Teljes volt az életem…

Forrás ~ Internet

Dédunokám születésnapján

Aranyos kis kincsem,
lelkem virágszála,
jókívánságomnak
se szeri, se száma.

Bánat sosem érjen
azt kívánom Néked,
legyél nagyon boldog,
hisz előtted az élet!

Gyönyörű, szép szemed
könnyeket ne lásson!
Csak öröm kísérjen
ezen a világon! 
 
Forrás ~ Internet
 

 
 
ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZEM

De szeretnék újra gyermek lenni, s megcsókolni egy kezet.
Az anyámét, ki életében értem oly sokat szenvedett.

Még emlékszem anyám csókjára, mely nagyon régen volt.
Fülemben most is hallom a búcsút, az utolsó szót.

Reszkető kezébe fogta a könnytől nedves arcomat.
Ajkamra százszor reá csókolta, a forró, búcsú-csókokat!

Azóta de sokszor vágytam egy anyai csók után.
Álmomban sokszor láttam, de már hiába álmodom.

Nem tértem vissza hozzá, hogy megöleljen engemet.
Az én Édesanyám!

Forrás ~ Internet

Édesanyám születésnapjára

Határtalan nyugalom ragyogja körbe,
megnyugvást jelentő érzés fog el közelében.
Szeretetünket nyújtjuk néki ma,
velem együtt - az egész családja.

Remegő hangon mondom édesanyám:
mert ím sok - év elrepült már.
Boldogok voltunk az évek alatt,
harcoltál értünk, ha nem is volt szabad.

Sajnos - az élet nem csupán vidámság,
de ha te ott voltál - mindenkit megnyugtattál.
Becéző szavaid fontosak számunkra,
ugyan, mi vissza adhatjuk-e neked valaha.

Ahogy múlnak az évek, hajad színe is változik,
arcodat pedig - fáradság gyötri.
Kezeid is ráncosabbak lettek,
szíved szeretete, még nagyobb lett benned.

Most már miénk a harc, mi vigyázunk rád,
minekünk kell mondanunk, szeretünk édesanyánk.
Hálát is adunk az égnek, hogy még ma is köztünk vagy,
ezért most: fogadd örömmel csókjainkat.

Forrás ~ Internet


 LÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA

'Szivárványom'

Virágos méhemben,
megfogantál
Anyává tettél kincsem,
megszülettél
Jövendő gyermeke.

Anyahálót szőttem köréd
Hittem.
Leszek neked majd a fény
Mely világít utadon.
S te leszel, mint szivárvány
eső után, az égbolton.

Lettél szívem ablakában,
Mosolygó virágszál.
Szemed csillogása,
Mint fényes márvány.

Köszönöm nagy Isten,
Hogy téged nekem adott.
Naponta szedett virágodból
Érintsd meg az arcom.

Hozzám, ha hazatérsz,
Mint elfáradt gyermek
Hajtsd fejedet szívemre.
Édesanyád vagyok
S maradok, mindörökre!

 Biró Melinda 

​Forrás ~ Internet​





 MARADJ SZERETETBEN

Ha néha nem találod, a világban a helyed
Emeld majd az égre, fáradt tekinteted
Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz
Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz

Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben
Érezd a világot, éld át szeretetben
Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba
Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja

Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel
A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel
Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek
Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek

Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed
Hallják az angyalok, s megáldják életed
Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással
Ne gondolj béredre, se az áldomással!...

Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el
Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel
Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen
Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben...

Forrás ~ Internet



MÓRA FERENC ~ SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.


Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!

Forrás ~ Internet

PÜNKÖSD

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.


Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.


Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!


Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!


Reviczky Gyula

Forrás ~ Internet




UNOKÁM SZÜLETÉSNAPJÁRA ~ KÍVÁNOK NEKED ELEGENDŐT

Kívánok Neked elegendő szeretetet a Szívedbe és elegendő közösséget Lelkeddel.
Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.
Kívánok Neked elegendő adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendő ajándékot, hogy hazavezessen Téged.
Kívánok Neked elegendő vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendő szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.
Kívánok Neked elég tevékenységet, hogy élesítse elmédet és erősítse testedet,
és elegendő pihenést, hogy békét hozzon Neked.

Kívánok Neked elegendő napfényt, hogy melengesse arcodat
és megtisztítsa szívedet.
Kívánok Neked elég szellőt, hogy felemelje hajad és álmaid.
Kívánok Neked elegendő barátságot, hogy emlékeztessen rá,
nem vagy egyedül, és elegendő magányt, hogy emlékeztessen középpontodra.
Kívánok Neked elég esőt, hogy táplálja kertedet, és megtisztítsa lelkedet.
Kívánok Neked elegendő vihart, hogy elsöpörje a régit és helyet készítsen az újnak.
Kívánok Neked elegendő ködöt, hogy elhozzon Téged az Itt és Mostba,
 és emlékeztessen Téged saját varázslatos voltodra.

Kívánok Neked elegendő sarat, hogy táplálja növényeidet,
és hogy biztosan tartsa a földön talpadat.
Kívánok Neked elegendő felhőt az égen, hogy arra buzdítsanak,
láss mögéjük!
Kívánok Neked elég madarat, hogy röptük gyönyörködtesse szemedet, 
és elegendő madárdalt, hogy szerenád legyen fülednek.
Kívánok Neked elég puszit és ölelést, gyermekeket és állatokat,
hogy elhozzák Neked a mindennapok örömét.
Kívánok Neked elegendő földet, hogy biztosan tartsa fáid és szándékaid gyökereit.
Kívánok Neked elegendő csillagfényt, hogy táplálja képzeleted,
és elegendő holdfényt, hogy simogassa Lelked.

Kívánok Neked mindenből elegendőt.

Forrás ~ Internet


Aranyosi Ervin ~ Emlékezz a szépre

Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.

Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.


Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.


Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!


Forrás ~ Internet



NE ÁLLJ SÍROMNÁL ZOKOGVA

Ne állj zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd őszi eső,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Csak az hal meg akit elfelednek.

Forrás ~ Internet

ÉDESANYÁM SÍRJÁNÁL 

Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.


Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!


Forrás ~ Internet

 
AVE MARIA

Én mindig bíztam benned vándorlásomon, és te oltalom voltál.
Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad, bennem szép szavad szól már.
Ave Maria,Ave Maria
Ave Maria, Ave Maria.


Mért volna véletlen, hogy megtaláltalak, és csak általad éltem.
Száz úton indulhatnék, mind felé vezet,
El nem tévedek, érzem.

Ave Maria,Ave Maria
Ave Maria, Ave Maria.


Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom.
Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon.


VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=tYjqMbP3w9E

Forrás ~ Internet


ÉDESANYÁMNAK SZERETETTEL!

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.

Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él.


Nagy Ferenc ~ Jó anyámnak

Forrás ~ Internet


KÖSZÖNÖM, HOGY TEREMTETTÉL!

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.

Nagy Ferenc

Forrás ~ Internet


ÖREGEN

Jézusom!

Azokhoz az emberekhez tartozom, akiket öregnek neveznek.
Bennem, körülöttem mindenütt beesteledett, nemsokára éjszaka lesz.
Életemnek egykor értéke, súlya és értelme volt:
Dolgoztam, szerettem, segítettem, adtam, szenvedtem.
Immár minden a múlté.

Kérlek, kímélj meg a megkeseredéstől!
Tarts vissza annak kimondásától, hogy mindaz, ami volt, csak úgy volt jó, tökéletes és rendjén való.
Nem arra szeretnék hagyatkozni, ami volt, hanem ami van: Reád, Uram!

Erőm fogytán van, s még azt is, ami van, öregkori betegségek aprózzák fel.
Előttem áll az óra készületlenül

     Add, hogy meg ne keményedjen az én szívem
     Add, hogy ne meneküljek ábrándok világába
     Add, hogy ne meneküljek hamis reménységekbe
     Add, hogy készen álljak, mihelyt szólítasz, s ráléphessek a Hozzád vezető útra.

Valamikor emberek között éltem.
     Most magamra maradok.
     Barátaim meghaltak.
     Uram, jöjj segítségemre!

légy segítségemre, hogy ne zárkózzam el senki elől
légy segítségemre, abban is, hogy ne szóljak bele mindenbe
légy segítségemre, hogy így a magam csendességéből
     észrevétlenül segíthessek,
     másokért közbenjárjak Tenálad
     adj hozzá szavakat!

Jézusom! a Te szeretetedben születtem!
Abban szeretnék élni,
abban másokat szeretni és
abban hazatérni.

Forrás ~ Internet


Molnár József Bálint ~ Búcsú szeretteimtől

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden, ami voltam vagy lennék, itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában


Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üvegfalán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya


Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.


 Forrás ~ Internet



ÖLTÖZTESD SZÍVED ÜNNEPLŐBE

Öltöztesd szíved ünneplőbe
Legyen illatos a kedved
Napsugaras az ünneped.

Öltöztesd lelked szeretetbe
Legyenek szavaid kedvesek
Tetteid, gondolataid egyenesek.

Öltöztesd a világot ünneplőbe
Legyen családodé szíved
Oszd meg velük az életed.

Forrás ~ Internet



UNOKÁM NÉVNAPJÁRA

​'​Azt kívánom Neked ezen a szép napon,
Ragyogjon Rád napfény, legyen boldog nagyon.
Szíved sose féljen, bánat sose érjen,
Minden utadon szerencse kísérjen!​'​

'Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed
örömét,oly széppé írnám, mint egy tündéri álom,
a legboldogabb Te lennél ezen a világon!'
 
A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'

Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

VIDEO


Forrás ~ Internet



Balogh József ~ Mit kívánok

Akarok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet.
Utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot.

Magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget.

Verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot.
Bokrok mellé társnak fákat,
napfény, amely el nem fárad.

Tekintetet szembenézve,
éjt meg nappalt soha félve.
Kézfogásos tiszta csöndet
és mosolyból minél többet! 

Forrás ~ Internet



 NŐNAPRA

Itt van a Nők Napja, eljött most hát végre
Bánatot és bút s bajt most hát félre téve
Lehajtott fejjel a Tiszteletet adjuk
Mert a Női nemtől a Világot meg kapjuk

A női nem, nem más, mint az Isten fénye
Örök szépség s öröm örökös emléke
Nem létezne a Világ a Női nem nélkül
Hiszen minden érzés a Női nemre épül

Anya, Gyermek, Szerető és Barát
Ők, akik meghallják öröm s bánat szavát
Ő lesz, élted párja kinek gyermekeid nemzed
Ő lesz ki mindenben ott lesz, bíz melletted

Légy hát büszke arra, hogy nőként jöttél a Világra
Így lett veled teljes a teremtés imája
Ezért szeretjük mi hát a Női nemet
S gyarló az, ki nem ad tiszteletet

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.
Ki mindent Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol, És felnevel ő.

Hálánk szálljon Lányra, anyára,
Ki a családot Összetartja.
Szépséges nők, Jó asszonyok,
Kívánunk boldog, Víg nőnapot.

Lágy szellők hangját hallgatom
a nőnapon, a nőnapon.
most néhány szót kell mondanom,
ez alkalom, ez alkalom...

Mert nincs annál szebb álomkép,
úgy gondolom, úgy gondolom.
Ha kezünk fogja női kéz,
ezt jól tudom, ezt jól tudom...

Forrás ~ Internet


Népszerű bejegyzések az elmúlt 7 napban

Népszerű bejegyzések az utolsó 30 napban

Népszerű bejegyzések minden időpontban