Hajnal Anna ~ Kicsi lábak nyomán

Hiába szól nekem tanácsod bölcs öreg,

szelíden hallgatom, ám nem követhetem.

Nem kell józan utad!

engem kanyargó út s tavaszi ég vár.

Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain,

picinyke lábak tudják az igaz utat,

mint a tiszta patak

játszva elkanyarog, fut s hazatalál,

mindig hazatalál minden gyermek szíve,

s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek őrzik

gyenge, szép tagjaink,

s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.

Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz,

de meredek úton fog bizton a bizalom,

hamar könnyek nyomát

hirtelen örömfény játszva letörli.

Tőlem senki se fél, vak rámérez, rám mosolyog,

állat messze követ, fölém hajlik a lomb,

s télen csengve köszönt

kútkávákon a hosszú lecsüngő jégcsap.

Mindig van örömem s ezer könnyem naponta,

mindenki bánata fáj, bárki öröme derít,

így járok utamon

felhő és fény elkísér, velük időzöm s futok.

Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép,

s egy régi mester is így mondta : legyetek kisdedek.

Régiek nyomdokaiba

így lépek én kicsi lábak nyomán.

Forrás ~ Internet

 

NÉVNAPI ÁLDÁS

Névnapod reggelén ezer áldás érjen,

Öröm és szerencse örökké kísérjen.

Bú és bánat téged elkerüljön,

gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön.

Boldog Névnapot!

 

Forrás ~ Internet

 

 

EMLÉKEZÜNK!

VIGASZ

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.

Hisz Napként az égen nektek ragyogok.

Ha szép idő van és kék az ég,

Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!

Inkább a szép dolgokon kacagjatok!

Ha telihold van, az értetek ragyog.

S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,

Akkor mondjatok egy imát értem!

Én is imát mondok majd értetek,

Hogy boldog lehessen a szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!

Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.

Forrás ~ Internet

A BÉKESSÉG

Egy festőt egyszer arra kértek,
rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.

Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült...
s a kép összegyűrve a szemétre került.

Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.

Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.

A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.

Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet!
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.

A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.

Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

Forrás ~ Internet

 

Garai Gábor ~ Bizalom

 

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha épp az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

 

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

s ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnak el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

 

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hízlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be,-

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy megélek magam is, néptelen magányban, 

mert irgalmatlan az élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárt kapu,

nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,

megtisztálkodva ma betérhet újból;

ki kétélű késsel jött ide ma,

köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.

Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,

kegyelmet a hazugnak,

nem tudok

mentséget a könnyes képmutatásra,

s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,

akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!

Mint a mammut és az ősgyík, a múltba

porlad a gyűlölet és a gyanakvás;

dühünk lehűl,

csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között

csupán maga az ember halhatatlan.

Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen

irgalmas vára bizalomból épül;

s az önmagával vívott küzdelemben

csak jósága szolgálhat menedékül. 

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=CU37BnJfI4I

 

 https://www.youtube.com/watch?v=niji4cAans8

 

Forrás ~ Internet

FOHÁSZ

Igen Uram érzem, megöregszem!

Kérlek, őrizz meg engem mindattól,

ami az öregeket kiállhatatlanná teszi.

Védj meg a fecsegés hajlamától.

 

Ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az,

akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell.

Add meg a hallgatás örömét.

A belátást, hogy időnként nincs igazam.

Szabadíts meg attól a hiú vágytól,

hogy mások ügyét éppen nekem kell rendbe tenni.

Tégy engem segítőkésszé,

de ne legyek se izgága, sem zsarnok.

 

Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését,

de tégy pecsétet ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról

vagy törődöttségemről ejtenék szót.

Add Uram, hogy higgadt és békés legyek,

ne pedig furcsa, ideges, túl pedáns. 

 

Add, hogy belenyugodjak lassú testi és lelki fogyatékosságaimba,

hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg,

ne pedig megkövesedett előítélettel.

Add Uram, hogy ne legyek személyes bírálója

azoknak, akik engem nem szívlelnek.

Add Uram, hogy ne őrködjek aggodalmasan 'jogaim felett'

hiszen tudom, mindez semmiség a Végtelen árnyékában.

Add Uram, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben,

hanem alázatosan engedékeny.

Végül ne engedj elmagányosodnom.

Hiszen tudod Uram, nekem is 

szükségem van egy-két jó barátra. Amen.

Forrás ~ Internet

 

NÉVNAPI ÁLDÁS

Névnapod reggelén ezer áldás érjen,

Öröm és szerencse örökké kísérjen.

Bú és bánat téged elkerüljön,

gondolatod,​ ​vágyad,​ ​álmod teljesüljön.​'​

 

Forrás ~ Internet

 

 

'Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán.
Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.'

Weöres Sándor

Forrás ~ Internet

Márai Sándor ~ Arról, hogy emberi méretekben élünk

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a ,'túl' ez a ,'sok' adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

Forrás ~ Internet

 

UNOKÁM SZÜLETÉSNAPJÁRA

A jó Isten éltessen sokáig téged!

Kívánok néked megannyi szépet,

Boldogságot, annyit, mint csillag az égen,

Szeretetben éljél és békességben!

Jóságod ragadjon át mindenki másra,

Kedvességed szórd szét az egész világba,

Kerüljön el mindig messzire a bánat,

Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak!

Egész életedet ragyogja be a szépség,

A baráti szeretet, a hűség és a féltés!

Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt,

Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám!

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna,

Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra!

Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen,

A jó Isten téged sokáig éltessen!

Forrás ~ Internet

 

Megbocsátás Ima

Atyám Hiszek Benned, hiszem, hogy segítesz megbocsátanom magamnak és mindenki másnak, akivel találkoztam ebben és az előző életeimben, minden gondolatomért, negatív élet ritmusomért,hullámzó létemért. Kérlek Mennyei Atyám, oldozz fel a kósza és balga emberi tulajdonságaimért, amiket magammal hoztam erre az életemre.

Engedd meg, hogy képes legyek megbocsátani magamnak és másoknak is, minden vétkemet, minden sértettségemet, minden sérelmemet minden szomorúságomat, minden bánatomat, minden bántalmamat és minden bosszúmat bosszúságaimat, minden haragomat, minden agresszív kifejezési módjaimat, amit ebben az életemben és az összes előző Földi életeimben önmagammal szemben, és másokkal szemben, akár szóban, akár gondolatokban, akár cselekedetekben és tettekben akarva vagy akaratlanul tettem.

Kérek Mennyei Atyám Tisztíts meg, oldozz fel és adj kegyelmet az összes karmámra, hogy végérvényesen megszabadulhassak a szenvedéseimtől, kínlódásaimtól, gyötrelmeimtől, fájdalmaimtól, önpusztításaimtól, önbüntetéseimtől, az egómtól, spirituális egómtól és minden olyan negatív dolgoktól, ami befolyásolja és blokkolja a Boldogság és a Bőség megélését a hátralevő éveimben. Áldással és mély tisztelettel Köszönöm. Mindörökké Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

ELFOGADNI TUDNI

Elfogadni tudni a boldog napokat,

de az örömteleneket is.

Sem kicsordulni, sem elsivárulni.

Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.

Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.

Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -

sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.

Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.

Az úton járni, majd végigmenni,

a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.

Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

Hioszi Tatiosz

Forrás ~ Internet