Ma ez a két szép idézet talált meg!
'A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom Így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül Mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha Magadnak tartod! Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg...
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!'
Hamvas Béla
'Fáradt vagy élni?
Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a 'túl', ez a 'sok' adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön?
Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.'
Márai Sándor
