Mivel magam is nagyon kedvelem a teákat,úgy is,mint asztali tea és úgy is mint gyógytea,néhány ezzel kapcsolatos gondolatomat osztanám meg szeretettel!
"A Tea a Lélek itala" tartják a tea kedvelői!
Nem csak,mint élvezeti szer,hanem,mint elnyugvás,megnyugvás is egyszerre!
Gondolunk-e arra,hogy a tea energiáival a természet energiáit vesszük magunkhoz,mint a föld, a víz, a levegő és a tűz (Nap) energiáit!
A mai rohanó világ nem kedvez a szertartásoknak,inkább az "instant" és a gyorsan magukhoz vehető dolgok az értékesebbek!
Pedig a teázás nem csak a fogyasztása,hanem a rituáléja is megér néhány gondolatot!
Nálunk még mindig az "ovis tea" hagyománya dívik,miszerint a tea édes és citrom ízű!
Pedig a tea íze és aromája sok fontos energiát hordoz magában!
Ismerünk finom,aromás teákat,gyümölcs teákat és gyógyteákat!
A tea kultúrtörténete
"A tea Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó sávban őshonos.
A teacserje külső megjelenésében a rózsabokorhoz hasonlít. Virágja a csipkerózsára emlékeztet.
A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belőlük készült az illatos főzet, a tea.
A tea zamatát, finom illatát annak a végtelen gondosságnak és türelemnek köszönhette, amellyel a rendkívül kényes cserjéket felnevelték, az összegyűjtött leveleket szárogatták, sodorták, csomagolták.
A teát magról ültették.
Az ősszel összegyűjtött érett magvakat finom homokkal és földdel keverve porcelánedényekbe öntötték. Az edényeket óvták a nedvességtől, nehogy idő előtt csírázni kezdjenek.
Tavasszal a magvak melegágyba kerültek, vagy rizsmályvával keverve rögtön a gondosan előkészített talajba vetették.
A kikelt kis palántákat állandóan gyomlálták, öntözték, óvták a széltől is. Később rendszeresen nyesték őket, hogy lombosabbak legyenek.
Téli viharok idejére szalmával födték be, forró nyári napokon pedig a rizsfőzés után megmaradt vízzel öntözték.
A negyedik évben kezdték meg a levelek szedését.
Évente három-négy alkalommal szüreteltek.
Az első kora tavasszal, márciusban kezdődött, a levelek minőségétől függően.
Rendkívül fontos volt, hogy a leveleket kellő időben szedjék, egyetlen elmulasztott nap elég volt ahhoz, hogy minőségük romoljon.
Amint észrevették, hogy a levélkék vége könnyedén felkunkorodik, késedelem nélkül mozgósították a szüretelőket.
A még alig kifejlett, apró, gyenge leveleket gyűjtötték össze vesszőkosarakba. A második szedés május végén vagy június elején, a harmadik pedig augusztus elején történt.
Néha még ősszel is szüreteltek, de ez már csak öreg, rossz ízű leveleket adott. A leveleket méretük szerint nagyjából szétválogatták, és állandóan forgatva szárították nádból készült gyékényen, vagy vesszőkosarakban.
Ezt a műveletet is nagy szakértelemmel kellett végezniük, mert meghatározta a tealevelek későbbi minőségét.
A kész leveleknek magas követelményeknek kellett megfelelni.
Mint, ahogy Li-Yün kínai költő megénekelte a 8. században:
"A tealevél legyen ráncos, mint a tatár lovas csizmája, fodros mint a jól megtermett bivaly szügye, fénylő, mint zsenge fuvalattól felborzolt tó, illatos, mint a hegyek közt felszálló pára, zamatos és lágy, mint az esőtől frissen áztatott föld."
A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. A kínai bölcsek szerint aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot.
A tea valamikor az uralkodók itala volt. Mint a legtöbb szokás, a teázás is idővel meghonosodott, s egyre nagyobb szerepet játszott a magánházaknál is. Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai. A teázás, mely eredetileg a szerzetesek fárasztó elmélkedésének segítője volt, létjogosultságot kapott a kolostor falain kívül is.
A teaházak a társas érintkezés színterei voltak, ahol már nem a szertartás dominált.
A tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is.
A tea gyors és széleskörű elterjedésének volt egy egyszerű, prózai oka is.
Kína több tartományában nagyon rossz az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé.
A teagazdaságok szaporodásával a tea ára is mérséklődött, így a teázás általánossá válhatott a szegényebb néprétegek körében is.
Később a teát nem főzték, hanem forrázták. A szárított leveleket kőmalmokban porrá őrölték. Amikor pedig Európába is eljutott a tea, Kínában már nem a porteát használták, hanem a megszárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módot vették át az európaiak.
Tang kínai költő:
"Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg.
A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön.
A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül.
Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a hallhatatlanság birodalmába képzelem magam.
A hetedik csésze - nem tudok tovább írni csak hűvös fuvallatott érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."
A japán császár udvarában ünnepi alkalmakkor teát szolgáltak fel már a 8. században. Termeszti azonban csak a 12. században kezdték el. A hagyomány szerint az első cserjét Eiasai pap, a zen-buddhizmus első japán szektájának megalapítója hozta Kínából. Eiasai a kínaiakat állította például: "Kína nagy országában sok teát isznak, aminek következtében nincsenek szívbetegségek, és a nép hosszú életű. A mi országunk tele van bágyadt sovány emberekkel. S ennek egyszerűen az az oka, hogy nem isznak teát."
A teát Európában megelőzte a híre.
Ebben az időben az európaiakat elsősorban a kínai selyem érdekelte. Még semmi jel nem mutatott arra, hogy száz év múlva folyami dzsunkák teával és porcelánnal megrakodva haladnak a tenger felé, hogy rakományukat átadják Konton kikötőjében az óceánjáró vitorlásoknak.
Portugál, holland és francia hajók már a 16. században felkeresték Kína kikötőit, de a tea nem szerepelt a kivitt árucikkek között. Először a Holland Kelet-Indiai Társaság 1664-ben még a holland társaságtól vásárolt 2 font teát, hogy királyát megajándékozza vele, de a következő évben már egyenesen Kínából szerezték be a teát.
A tea kereskedelmi árucikké válásában jelentős szerepe volt annak is, hogy a kínai kormány korlátozta a selyem kivihető mennyiségét, a teáét viszont nem. A tea kis súlyú, de nagy értékű áru volt, s a külföldiek annyit rakhattak hajójukra, amennyit az elbírt.
Az első időben a teával sokszor nem tudtak mit kezdeni, nem ismerték az elkészítésének helyes módját. Előfordult, hogy a leveleket kenyérrel ették, a forrázatot pedig kiöntötték. Máshol a teát hordókba töltötték, s úgy mérték ki, mint a bort vagy a sört.
Londonban 1658-ban napvilágot látott egy hirdetést a tea kávéházi árusításáról. Ebben elírták azt is, hogyan kell a teát elkészíteni, mégpedig "régi kínai módon", a leveleket csészékben leforrázni.
A konzervatív Anglia meglepetésszerű gyorsasággal tért át a kávéfogyasztásról a teára. Amikor a tea megjelent, Londonban már több mint kétezer kávéház működött, és a 18. századra szinte mindegyik átalakult teaházzá.
Ma is világhírű teakeverékük az Earl Grey tea eredetéhez legenda fűződik. Receptjét a hagyomány szerint Grey gróf az akkori miniszterelnök kapta 1830-as években egy kínai mandarintól.
A teázás szokása gyorsan beépült az angol mindennapi életbe. Az erős teát kedvelték, ízesítették cukorral, rummal, vajjal, tejjel, borssal és egyéb fűszerekkel.
A tea folyamatosan és egyre nagyobb mennyiségben érkezett Londonba. Anglia már a 19. században a világ legnagyobb teaívó országa volt. London a tea világkereskedelmi központjává vált. Az európai államok egyre inkább itt szerezték be azokat az árucikkeket, amelyekre Kínából szükségük volt. Az angolok ismertették meg a teát Amerikával 1704-ben. A kereskedelem fellendítésére amerikai tartományaikban a behozatali vámokat megszüntették. Egyedül a teát nem részesítették ilyen kedvezményben, hogy azt kizárólag tőlük vásárolják. A magas teavámok elleni tiltakozásul 1773. december 16-án, amikor Bostonba megérkezett a teaszállítmány, szürkületkor indiánnak öltözött helyi lakosok megtámadták a hajót. Az egész rakományt, mintegy 342 láda teát, a tengerbe dobták. Ez a "bostoni teadélutánnak" nevezett esemény indította el a függetlenségi háborút, mely az Amerikai Egyesült Államok megalakulásával végződött.
Elsőként orvosok ismertették a teát esszékben, orvosi szaklapokban, vagy önálló könyvekben. Megállapították, hogy az élet meghosszabbítására, az egészség megóvására nincs jobb, mint e fű.
A Mongol kán 1638-ban is küldött teát a cárnak. A követek alig akarták hazavinni a szerintük jelentéktelen ajándékot, de tévedtek, mert a teának Moszkvában nagy sikere volt.
A tea hamarosan megjelent a moszkvai üzletekben is.
A teázás szokása Oroszországban gyorsan elterjedt, a 18. század folyamán beépült az orosz életmódba. Oroszország a világ második legnagyobb teafogyasztó országává vált, e téren csak Anglia előzte meg. Európai területén a tealeveleket forrázták.
Sokáig azt gondolták, hogy a fekete és a zöld tea más-más fajtájú cserjéről származik. Köztük a különbség valójában csak az, hogy a zöld teának szánt leveleket nem szárítják ki erősen, de mindkettő a kaméliák családjába tartozó "Thea chinensis" leveleiből készül. A sárga tea színe is a szárítás időtartamától függ. Átmenetet képez a zöld tea között.
Sen-nung kínai császár kertjében időszámításunk előtt 2700 körül történt egyszer, hogy amikor a császár ivóvizét forralták hirtelen feltámadt a szél, s az üstbe egy közeli bokorról levelek hullottak. A "víz" kellemes illatú volt, a császár megkóstolta, s az italt ízletesnek találta. A hagyomány a tea felfedezőjének mégsem a kínai császárt, hanem Bodhidharma buddhista papot tartja. A több változatban is ránk maradt legenda szerint Bodhidharma, kínai nevén Ta-mo, 1. sz. 500 körül Indiából Kínába érkezett, hogy ott vallását terjessze a nép között. A szakállas, mord arcú, szúrós tekintetű önmegtartóztató pap jámborságra való törekvésből éjjel-nappal imádkozott és elvont gondolkodásba merült. Mikor már négy éve volt ébren, egy napon kimerültnek érezte magát: hogy soha többé ne tudjon elaludni levágta mindkét szemhéját (más változat szerint a szemöldökét, illetve a szempilláit tépte ki) és a földre vetette őket. Az ég "megjutalmazta" a buddhista pap cselekedetét, s a ledobott szemhéjakból pompás teacserje sarjadt. Bodhidharma megevett néhány levelet, és egy szempillantás alatt tűz és erő öntötte el, és folytathassa szent meditációját. Felfedezésével megismertette tanítványait is. Halála előtt pedig meghagyta nekik, hogy teát igyanak, mert az a mértékletesség, a szellemi frissesség és a vallási cselekedetek biztosítéka. A buddhizmus tanai szerint csak az elmélkedés, az önmagunkba mélyedés, a szigorú szellemi fegyelem küzdheti le az Én-t, vezet el a belső ürességhez. Ebben az állapotban következik be a szellemet a szellemmel összekötő kapcsolat., s jön létre a megvilágosodás élménye. E cél eléréséhez nyújtott a tea segítséget., mert frissítő hatásával serkentette a hosszú meditációkat. Nem véletlen tehát, hogy az úgynevezett zen-buddhista kolostorokban kedvelték a teát., és a teázást szertartássá emelték. A szerzetesek Bodhidharma képe előtt gyülekeztek, s ott egyetlen csészéből sorjában teát ittak ünnepélyes odaadással."
Tea készítési szokások
Kína
A legrégebbi kínai írásos feljegyzés szerint a VIII. századig a teacserje leveleit először meggőzölték, megtörték, majd különböző anyagok hozzáadásával kaláccsá gyúrták. Ezt a kalácsot rizzsel, gyömbérrel, sóval, citrommal fűszerezték, majd az így elkészített teakalácsot a tűz fölött megpirították, azután finom papír között szétdörzsölték. Vizet forraltak, megsózták, beletették a szétmorzsolt kalácsot, legvégül pedig egy kanál hideg vizet öntöttek bele, majd hagyták az egészet leülepedni. Ezután az italt csészékbe töltötték, tejjel és vöröshagymával ízesítették. Időközben megváltoztak a szokások, s napjainkban a nálunk is ismert forrázást használják. A teás edényt félig megtöltik zöld tealevelekkel s ugyanazt a tealevelet négyszer forrázzák le. A legjobb a második, ezt követi a harmadik, az első, majd a negyedik forrázat.
Japán
A zöld tea ivásának jelentős hagyományai vannak Japánban. A teaszertartás ma is eleven valóság a japánok életében. A teaházakban a ceremóniát a gésák végzik, ők a régi teamesterek mai utódai. A gésák külön iskolákban tanulják a teaceremónia pontos menetét. A teaszertartáshoz teaport használnak, amelyet egy nagy becsben tartott tálban, forró vízzel, egy bambuszból készült verő segítségével habosra vernek. A japánok a teát sohasem édesítik vagy ízesítik, inkább teasüteményt fogyasztanak hozzá.
India
A teát leforrázzák egyharmad rész tejnek és kétharmad rész víznek cukorral felfőzött keverékével. Öt percig állni hagyják, majd muszlinkendőn leszűrve töltik csészékbe. Egyes helyeken a tejes teát magvakkal is ízesítik és édességeket is felszolgálnak hozzá. Hátsó-Indiában a teát nem isszák, hanem különböző módon elkészítve eszik. Például a tealeveleket sóval, fokhagymával és olajjal keverve főzelékként fogyasztják.
Oroszország
Az évszázados szokás szerint a tea készítéséhez szamovárt használnak. A tetején külön kis edényben melegen tartott, előre elkészített teakoncentrátumból töltenek először a csészékbe vagy poharakba és ízlés szerinti erősségűre hígítják a szamovár forrásban levő vizével.
Anglia
A teáskannába szórt teafüvet először a forrásban levő víz fölött enyhén átgőzölik, majd leforrázzák. Csészénként egy-egy kanál teát használnak. A leforrázott teát 4-6 percig hagyják kioldódni, majd teaszűrőn keresztül a csészékbe töltik. A teát cukorral, néha mézzel édesítik, tejjel, rummal esetleg citrommal ízesítik. Van, ahol dzsemet is tesznek bele.
Hollandia
A nagyon sötét, erős, teát kedvelik. Divatos az „extra” holland tea, amelynél a forrázó folyadék tej vagy tejszínkeverék. Ízesítésül dzsemet, rumot vagy más alkoholt használnak.
Magyarország
Hazánkban a teát általában cukorral, mézzel édesítik és citrommal, esetleg rummal vagy borral ízesítik. A magyarok a könnyű, limonádészerű teát kedvelik és általában reggel fogyasztják.
A jó tea titka
A tea tárolása
A tea olyan igényes termék, amelynek minősége nagyon hamar megváltozhat a különféle külső hatások miatt, mint a nedvesség, a fény, vagy a hőség. Az eredeti, zárt csomagolásban a tea íze a gyártástól számított körülbelül két évig változatlan marad. Utána a színe és az illata megváltozhat és veszíthet aromájából.
A csomag felbontása után is nagyon fontos a teát hűvös, száraz és lehetőleg sötét helyen tartani, például jól záródó dobozban. Fontos, hogy a tea tárolására használt dobozban mást sohasem tartsunk, például kávét vagy fűszereket. A tea ugyanis nagyon könnyen átvesz minden egyéb illatot és ettől kellemetlen mellék ízt kaphat. Sőt, a különböző teafajtákat is jobb elkülönítve tárolni, mert esetleg egymás illatát és aromáját is átvehetik.
A jó tea készítésének titka
Aki egy csésze igazán jóízű teát szeretne inni, annak egy sor fontos szabályra kell figyelnie. Teakészítésnél például a víz minősége sem mellékes. Lágy vízből sokkal finomabb teát lehet készíteni. Ha a teát olyan vízből főzik, amely sok kalciumot tartalmaz, a tea színe lényegesen fakóbb lesz és az ízek sem jönnek ki teljes intenzitásukban. A teavizet mindig frissen, egyenesen a csapból adjuk a kannába.
A víz minősége mellett a másik nagyon fontos dolog a hőmérséklete is. Ha a víz nem elég forró, az aroma nem tud teljes egészében kioldódni. Igazán jó teát csakis forrásban lévő vízzel lehet elkészíteni.
Az igazán jóízű teához adjon személyenként egy tea filtert, vagy egy teáskanálnyi teát. A teát körülbelül 3-5 percig kell áztatni, hogy az íze kiteljesedjen. Ha csak egy csésze teát készítünk, tehetjük a teafüvet egyenesen a csészébe is.
A jó tea mindig frissen készül. A teaital rosszul tűri a tárolást és gyorsan kihűl. Ezzel aromája minőségéből is veszít. Egy fedeles bögre vagy kanna a legjobb megoldás a tea melegen tartására. Sokan javasolják a termoszkanna használatát is, abban is megőrzi a tea az ízét.
A teát nyugodt körülmények között a legjobb fogyasztani, porceláncsészéből. A tea színe is így érvényesül a legjobban, hiszen egy szép csésze emeli ki igazán jól a tea csillogó fényét és árnyalatait. Az ideális fogyasztási hőmérséklet 60 Celsius fok körül van.
A tea és az egészségünk
A teát mindig is fontosnak tartották az egészség szempontjából. Már egészen korai említésekor rengeteg pozitív, gyógyító hatást tulajdonítottak neki. A tizenhetedik században főként a gyógyszertárakban lehetett kapni és orvosok írták fel, mint gyógyerejű italt. Ez a gyógyhatás, amelyet a teának tulajdonítottak, persze csak részben igaz, az viszont biztos, hogy a tea rendszeres fogyasztása hozzájárul az egészséges életmód kialakításához.
A tea magában a legegészségesebb. Tej, citrom vagy cukor nélkül, és szinte kalóriamentes. A sok tea fogyasztása jó hatással van a bőrre és az egész vízháztartásra.
Az egészséggel kapcsolatban leggyakrabban mégis a polyphenolokat emlegetik. Ezek a természetes anyagok antioxidánsokban nagyon gazdagok. Az antioxidánsok pedig igen fontosak a krónikus betegségekkel szembeni ellenállóképesség fejlesztése szempontjából. Az antioxidánsok lekötik a szervezetben található szabad gyököket, amelyeket a különféle káros hatások, dohányzás, stressz, mérgező anyagok és hasonlók okoznak. A tea rendszeres fogyasztása feltölti szervezetünket megfelelő mennyiségű antioxidánssal és a polyphenolok így segítenek megőrizni egészségünket.
A legegészségesebb teának a japánok és a kínaiak nyomán mégiscsak a zöld teát tartják, lassan már az európai országokban is. Az említett ázsiai országokban ugyanis naponta négy vagy még annál is több csésze zöld teát fogyasztanak az emberek, s ez segít megőrizni általános erőnlétüket és jó egészségüket. A feketetea jótékony hatásáról elterjedt általános régi vélemény ezért az elmúlt években kissé háttérbe szorult
A tea összetétele
A tea természetes készítmény, amelyből kizárólag víz hozzáadásával készíthető élénkítő és frissítő hatású ital.
A tea legfontosabb összetevőinek elnevezése körül általában nagy zavar van. Különféle fogalmak ugyanazt az alkotóelemet takarják, pl. a „tannin” és a „polyphenolok”.
Polyphenolok (tanninok)
A tannin a régebbi elnevezés. Ezt használták korábban minden egyes növényi anyagra, amelyet nem tudtak egyértelműen kimutatni. Amikor már egyre többet lehetett tudni ezeknek a növényi anyagoknak a struktúrájáról és a tulajdonságairól, akkor terjedt el a „polyphenolok” kifejezés. A polyphenolok természetes anyagok. A feketetea feldolgozása során oxidálódnak és tulajdonképpen ezek a felelősek a fermentált tea jellegzetes színéért és íz hatásért. A zöld és a feketeteában egyaránt találunk polyphenolokat. Hogy mennyit, az függ a tea minőségétől, továbbá a forrázás idejétől és módjától. Egy liter tea átlagosan 0,9 g polyphenolt tartalmaz.
Koffein
A tea éppúgy mint a kávé, természetes koffeint tartalmaz. Ez okozza a központi idegrendszerre kifejtett enyhe stimuláló hatást és ennek köszönhető a közismerten frissítő, élénkítő hatás. Hogy egy adag tea mennyi koffeint tartalmaz, azt sokban befolyásolja a levelek nagysága és a tea elkészítési módja. Egy csésze jól elkészített feketetea koffeintartalma csak 30–40%-a egy hasonló adag kávéénak. A teában található koffeint gyakran teinnek is nevezik.
Fluor
Egy csésze teában körülbelül 0,25 milligramm fluor található. A fluorról közismert a fogakra kifejtett jótékony hatása. A napi fluorszükségletünk kb.1,5 és 4 milligramm között van. A teafogyasztással tehát hozzájárulhatunk a fluorszükségletünk fedezéséhez.
Koffeinszint
A koffein szintje nagy mértékben függ a főzési és a termesztési procedúráktól. Minél tovább "főzzük" a teát, annál magasabb lesz italunk koffein tartalma. Táblázatban összehasonlítást látunk néhány alapvető fajta esetében(2,5 dl esetében):
- 4 mg Koffeinmentes fekete tea
- 6-30 mg Zöld tea
- 10-45 mg Olong tea
- 20-90 mg Fekete tea
- 70-160 mg Kávé
Teafélék,tea fajták
A legtöbb tea, amelyet mi fogyasztunk, hagyományos feketetea-eljárással készült, tehát fonnyasztással, hengerléssel, fermentálással és szárítással. De léteznek egyéb eljárások is, amelyekkel teát dolgoznak fel.
Zöld tea
A zöld teát egyáltalán nem fermentálják. A frissen leszedett leveleket csak fonnyasztják és szárítják. Ezáltal a tea megőrzi zöld színét és az íze is teljesen más lesz, azaz lényegesen fanyarabb. Zöld teát elsősorban Japánban és Kínában fogyasztanak. A zöld tea a keleti kultúrák szerint igen jótékony hatással van az egészségre.
Szűztea vagy Oolong
A szűztea félig fermentált tea, amelyet elsősorban Kínából és Tajvanból ismerünk. A szűztea minden esetben leveles tea, amelyet sohasem tesznek ki a hengerlés folyamatának. Míg a fermentálás ideje a fekete teánál négy óra, a szűztea esetében csak kettő. A levelek zöldesbarna színűek, a belőlük készült tea pedig némiképp gyümölcsös ízű, világos, narancsos-barna ital.
A világ teatermelésének mintegy 98 százaléka fekete-tea, a fennmaradó két százalék pedig zöld tea és szűztea.
Jázmintea
A jázmintea egy speciális kínai fajta, amelyhez a fermentálás során jázminaromát adnak. Ez a jázminaroma azután csodálatos illatot és ízt ad a teának. Kitűnő jázmintea például a Pickwick Earl Grey Blossom.
Keverékek
A teakeverékek legtöbbször a legnagyobb arányban felhasznált tea származási helyéről kapják elnevezésüket, mint például a Ceylon tea, esetleg az ajánlott fogyasztási időről, pl. Breakfast azaz Reggeli tea, vagy éppen személyekről, mint pl. Earl Grey.
Angol keverék vagy más néven Angol Reggeli tea
Ez egy hagyományos és igen népszerű, elsősorban feketeteából álló keverék, erős, testes ízzel.
Ceylon
A ceyloni keverék világos, kevésbé erős, de igen jóízű tea, amely elsősorban Srí Lanka (korábban Ceylon) legkedveltebb teafajtáiból áll.
Earl Grey
A legendák szerint, Grey második grófja, aki a XIX. század elején Anglia miniszterelnöke volt, ajándékba kapta ezt a keveréket egy kínai diplomáciai látogatás alkalmával. Az Earl Grey tea egy speciális teakeverék, amely kínai teákból készült, bergamottolaj hozzáadásával. Az Earl-Grey teakeverék más fekete-teákat is tartalmaz.
Az ötórai tea a kora esti angol vacsora elnevezése, ahol különféle szendvicseket és aprósüteményeket szolgálnak fel. Ezt a szokást, vagyis az ötórai teát Anna Bedford grófnőnek köszönhetjük. A tizenkilencedik század elején Angliában az úri házakban, azaz a jobb körökben egy órakor ebédeltek és este kilenc órakor vacsoráztak. Bedford grófnő viszont kissé sokallta a két étkezés közötti, meglehetősen hosszú időt. Így 1840-ben egy szép napon délután öt órakor csöngetett a személyzetnek, teát, szendvicset és süteményt kért. Barátnői, akik éppen látogatóba érkeztek hozzá, annyira kellemesnek és ötletesnek találták ezt a dolgot, hogy hamarosan ők is kipróbálták. Nemsokára aztán egész Nagy-Britanniában elterjedt az ötórai tea divatja.
A délutáni teázás Angliában helyenként már egészen komoly étkezéssé vált, a tea mellé olykor sült szalonnát, tojást, sült krumplit és tőkehalat is tálalnak .
Ízesített teák
Az ízesített teafajták azóta léteznek, amióta a teakeverékeket aromákkal dúsítják. Ezek az aromák a gyümölcsök levéből, héjából, húsából készülnek. Az aromákat csak nagyon finom teaőrleményekkel lehet keverni. Először a gyümölcsadalékokat is szemcsésítik, majd ezután adják hozzá a szintén aprított tealeveleket. Fontos, hogy a tealevelek nagyjából ugyanakkorák legyenek, mint az aromarészecskék, mert csak így lehet intenzív ízű ízesített teát előállítani. Minden típusú teából, fekete, zöld, és szűzteából is lehet ízesített, aromatizált változatot készíteni.
Gyógynövényteák
A hagyományos gyógynövényteák nem tartalmaznak igazi tealeveleket. A „tea” elnevezést ezért nem az összetételéről kapta, hanem az előállítási folyamatról. A gyógyteákat ugyanolyan módon készítik, mint a feketeteát.
Ezeket a teákat különféle gyógynövények egyes részeiből nyerik, a leveléből, a szárából, a virágából, vagy a gyökeréből. Ezeknek a teakeverékeknek gyakran adnak különleges elnevezéseket, amelyek igazából a fogyasztás ajánlott időpontjára, vagy módjára vonatkoznak.
