POZITÍV GONDOLKODÁS

Általában a „pozitív gondolkodás” kifejezést az életigenlő, bizalomteljes magatartásra használjuk.. A szó a latin „positivus” kifejezésből ered, melynek jelentése megtett, adott, vagyis tulajdonképpen a létezőt írja le, azt „ami van”. A pozitív gondolkodás tehát nem más, mint a lét, az itt lét, a létezés igenlése, az összes körülményekkel, és korlátokkal együtt.
A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, elfogadjuk önmagunkat, és tökéletesen egyek vagyunk azzal, „ami van”, hogy barátságosan viszonyulunk az életkörülményeinkhez, és nem vagyunk saját magunk ellenségei.

A pozitív gondolkodás ereje életünk minden pillanatában megmutatkozhat, hiszen állandóan választhatunk aközött, hogy egy dolgot elítélünk-e, vagy megpróbáljuk a legjobbat kihozni abból, amit az adott helyzet kínál. A pozitív gondolkodás feladata nem az, hogy mindent szép színben tüntessen fel, és hogy amit szörnyűnek találunk, csodálatosnak magyarázzuk, hanem, hogy a valóság talaján állva képessé tegyen bennünket arra, hogy elfogadjunk mindent, ami van, úgy, ahogy van, elfogadjuk a szörnyűséget, ennek létezését is.

Nagy tanítónk a fájdalom. Lelki fájdalmainkat sokszor tudomásul sem vesszük drogokkal stimulálószerekkel, különböző mániákkal fedjük el. De, ha újra teret adunk a szellemünknek, hangja felerősödik, és újra azt kezdjük érezni, amit érzünk, és belül valami egyre automatikusabban kezdi jelezni mi a jó nekünk és mi nem. Egyre irányultabbá válunk, lelkünk közepe felé vesszük az irányt,  és végül elérkezhetünk az élet feltételek nélküli szeretetéhez.

A pozitivitás tehát nem a negatív, az összes bennünket nyomasztó dolog tagadása, hanem a tudatos kihasználása mindannak, ami fájdalmat okoz. Hogy felismerjük, minden által fejlődhetünk. Az élet elfogadásával fedezhetjük fel az élet pozitivitását.

Tulajdonképpen a pozitív gondolkodás a természetes állapotunk. Ha a középpontunkból, a bennünk lévő központiságból kiindulva gondolkodunk, gondolkodásunk mindig pozitív, életigenlő. A folyamat automatikus, hiszen énünk egy mindazzal, ami van. De mivel elveszítettük kapcsolatunkat az igazi, tökéletes énünkkel, és önmagunkat a korlátainkkal azonosítottuk, a pozitív gondolkodás a negatív ellentéteként jelenik meg. 

Oda kell hát fordulnunk, tudatosan a pozitív gondolkodás felé, hogy felismerjük, mindennek, ami van, joga van létezni. Amikor elfogadom „ami van”, visszanyerem a hatalmat, mellyel megváltoztathatom a dolgokat . Ezáltal magam lépek be a létbe, összhangba kerülök mindazzal, ami van, abba a helyzetbe kerülök, hogy megtapasztalhatom az isteni segítséget. 

A szó igazi értelmében vett pozitív gondolkodás, életszemlélet megnyitja a kapukat az optimizmus, az önmagam hatékonyságának felismerése, az értelem megtalálása felé vezető utakhoz, és a lelki és fizikai erőforrásokhoz, és hogy egyre inkább felelősséget vállaljunk a saját gondolatainkért és cselekedeteinkért.