Bornemisza Attila ~ Földig hajolt szeretet

Teréz Anya emlékének

Elküldte Isten angyalát, hogy lányát
Szolgálatra hívja , messze India szegénységébe.
Kicsi árvák, betegek közelébe. És ment, mert
küldték, mert Isten megjelölte a kereszttel.
Ételt osztott, anyaként melegséget, virrasztott
imáival könyörgött Istent magasztalta s ha
felderült egy gyermek arca,
hálát adott s szüntelen fohászkodott
Porszem vagyok a porszemek között, - alázatos
szolgád Uram - szólt, és számolgatta, hogy
mennyibe kerül bármi, ami nem is szükség, az ára
jó volna orvosságra, betevő falatra'
kötöző gyolcsra..
.'Amit teszünk csak csepp a tengerben, de ha
nem tennénk az a CSEPP, hiányozna a
tengerből!'
Ez volt az ő sóhaja, mottója'
Teréz Anya.. csak így szólították, s lelkében
mindenki földig hajolt. Öröksége kötelez. Te is
lásd meg a szenvedőkben, árvákban,
embertársaidban Őt itt! Töröld le könnyeiket, nyújtsd
segítő kezed s a bánat mosollyá igazul
Úgy adj, hogy
észre se vedd s máris /Jézusi/ tett az a tett.
Szeresd embertársaidat, oszd szét magadból azt, mi
te magad vagy.
De mindezt csak akkor teheted, ha
önmagad megaláztad a
VÉGTELEN SZERETET előtt.
Így emlékezem Teréz Anyára, a Calcuttaira,
a boldogra, Isten kiválasztottjára.