Aranyosi Ervin ~ Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,

s az első válasz, te voltál Anyám.

Az első élmény mindent meghatároz,

s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,

szívszeretet, mely magával ragad,

s ma sincsen szebb az altató dalodnál,

pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,

s táplálta tested, apró testemet,

óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,

s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,

szellemem tőled értelmet kapott.

Ha tükröztem, te attól lettél boldog,

mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,

hogy érzelmeim gazdagodjanak,

s megismertettél könnyed sós ízével,

ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,

te segítetted az első lépteim,

figyeltél ébren, amikor aludtam,

s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,

- hogy jól, vagy rosszul - nem számít ma már.

Értékes volt, mert tanácsokat adtál,

s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,

s te intettél, s figyeltél messziről.

Én része lettem egy másik családnak,

s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,

s kívántam létem szemtanúja légy.

Mi nekem öröm, az boldogítson téged,

életem kincsét hordtam ide eléd.

Forrás ~ Internet