VALAKI ELMENT KÖZÜLÜNK

Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
Ők a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

 Valaki mindig elmegy közülünk,
S magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
Mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban. 

Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk.
Ajkukon eddig sohasem hallott dallamok születnek.
Dallamok, amelyek csak nekünk szólnak. 

Nekünk, az itt maradottaknak. 

Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
Mert egy valami értelmetlen csak, és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben,
Gyertyalángba lobbant emléküket.

 Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket. 

Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt,

 mert szívünkben és életünkben Ők 

A Nap, a Hold  és a csillagok, a bolygók, 

melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

Forrás ~ Internet 

VIGASZ

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

   

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.    

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.

Forrás ~ Internet