GYERMEKEM GYERMEKE

Öreg fotel magához ölel.

Nézlek,

ahogy lecsukod szemed.

Magamba zárom minden

mozdulatod. Piciny mosolyod.

A napsugár végigtáncol

parányi arcodon. Kezed

ökölbe szorítod. Próbálod

erőd, a holnapot, a jövőt.

Felfedezem rajtad lányom

vonásait, mit az idő

agyamba vésett, egy képet.

Olyan mint Te, tükröd lehetne.

Arcod, mint a reggelt simogató

szellő, virágillat, csendes sóhaj.

Az idő mellettünk némán halad.

A falakról eltűnnek a fények.

Én még mindig csak Téged

nézlek, ajkamon dédelgetem

neved. Kezeid megpihennek

törékeny, hófehér melleden.

Biró Melinda

 

Forrás ~ Internet