Aranyosi Ervin ~ Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív.

Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.
Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, - nem is kevést -
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!

Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: - Az életet!
Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.

S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

Forrás ~ Internet