Volt egyszer régen egy csodás kicsi sziget. Ezen a szigeten lakott az emberiség minden érzelme: a humor és a jókedv, a szomorúság, a boldogság és bölcsesség és minden más érzés.
Természetesen a SZERETET is ott élt.
Egy napon, meglepő módon közölték az érzésekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát mindenki felkészítette a hajóját, hogy a szigetet elhagyja.
Csak a Szeretet akart az utolsó pillanatig várni, mert nagyon kötődött szigetéhez.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítséget kért a többiektől.
Amikor a Gazdagság egy luxushajón elhagyta a szigetet, megkérdezte tőle a Szeretet:
-Gazdagság, el tudsz vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak. A hajómon sok arany, ezüst és drágakő van. Itt nincs már hely számodra.
Így hát a szeretet megkérdezte a Büszkeséget, aki egy csodálatos hajón haladt el.
-Büszkeség, légy szíves, el tudsz engem vinni magaddal?
-Szeretet, én nem tudlak elvinni. - válaszolta.
-Itt minden tökéletes, te kárt tehetnél a szép hajómban.
Következőként a Szomorúságot kérte meg a Szeretet:
-Szomorúság, kérlek, vigyél magaddal!
-Ó szeretet! - mondta a Szomorúság. - Én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom.
Amikor a jókedv elindult, olyan elégedett és féktelen volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet szólítását.
Váratlanul azonban megszólalt egy hang: " Gyere Szeretet, én elviszlek!"
A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy teljesen elfelejtette megkérdezni megmentője nevét.
Később a Szeretet megkérdezte a Bölcsességet:
- Bölcsesség, meg tudod nekem mondani, hogy ki volt az, aki segített nekem?
- Persze. - mondta a Bölcsesség.- Az Idő volt az.
- Az Idő? - kérdezte csodálkozva a Szeretet. - De miért segített nekem az Idő?
És a Bölcsesség ezt válaszolta:
Mert csak az Idő érti meg, mennyire fontos a Szeretet az életben.
