Nem kell sokáig gondolatainkban kutatnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, mikor is éreztük magunkat utoljára szomorúnak, lehangoltnak. Hasonló érzéseket több esemény is kiválthat belőlünk, így például szeretteink halála, válás, barátaink elvesztése, csalódás vagy akár szerelmi bánat. A felsorolt élmények bénító súllyal nehezedhetnek hétköznapjainkra, és szinte mindent negatív fényben tüntethetnek fel. Ha problémáink megoldódtak, újra kisüt a nap, és életünk visszatér a normális kerékvágásba. Sajnos nem mindenki életében oldódnak meg rövid időn belül még a hétköznapi problémák sem. Ilyenkor hozzáértő szakember gyors segítségére van szükség, mert esetleg depresszió okozza a panaszokat.
A depresszió orvosi szempontból egy kezelésre szoruló, jól gyógyítható lelki betegség, amely minden életkorban, így gyermek- és ifjúkorban is előfordulhat. Gyermekkori és fiatalkori tünetei hasonlóak ugyan a felnőttkori depresszió tüneteihez, de ezektől jelentősen különbözhetnek is. Általában minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb mértékben térnek el tünetei a felnőttkori depresszió tüneteitől.
Depresszió tünetei
- Túl sok vagy éppen túl kevés alvás.
- Emlékezési zavarok, a döntések kerülése.
- Állandó kimerültség.
- Érdektelenség minden iránt: emberek és tevékenységek iránt, még azok iránt is, melyek korábban kedvenceid közé tartoztak. Ez vonatkozhat még a szexre is.
- Nyugtalanság, félelem érzése.
- Szorongás, szomorúság, üresség érzése.
- Krónikus súlycsökkenés vagy éppen súlygyarapodás.
- Alacsony önértékelés, öngyűlölet.
- Esetleg öngyilkos gondolatok.
- Krónikus testi tünet – például fejfájás vagy émelygés –, mely nem reagál semmilyen kezelésre.
Depresszió tünetei
Napjainkban növekszik a depressziós megbetegedések száma, ezért nézzük meg e betegség tüneteit. Szinte minden olvasóm felfedezi majd ezeket barátain vagy családtagjain. Ha saját maga miatt nem is, de miattuk fel kell ismerni a kritikus jeleket, és tudni kell megadni nekik a szükséges, szerető segítséget. Szinte minden tanácsadó megkülönbözteti a depresszió 3 stádiumát: könnyű, nehéz és nagyon súlyos. Nevezzük ezeket bátortalanságnak, reménytelenségnek és kétségbeesésnek. Később majd látjuk, mi változik szellemi, lelki és testi vonalon. Itt elég arra utalnunk, hogy a legtöbb depresszió bátortalansággal kezdődik reménytelenségbe megy át és kétségbeeséshez vezet, ha a gondolati sémák ugyanazok maradnak. Ha a kétségbeesést eléri, akkor odáig juthat az ember, hogy tejesen elveszíti a valósággal való kapcsolatát, és hogy túlélhesse, orvosi kezelésre van szüksége. A depresszió kihat a testre, a lélekre és a szellemre. Míg a laikus először a fizikai tüneteket veszi észre, addig a szakember – még a testiek előtt – a gondolkodásbeli változásokat fedezi fel. Sajnos a depressziós beteg többnyire akkor megy kezelésre, ha már fizikai tünetek is mutatkoznak. Ezeket teljes egészében nem tudjuk felsorolni ebben a könyvben, csak a leggyakoribbakat tekintjük át.
- Alvászavar. Ez a depresszió leggyakoribb testi tünete. Bár néhány lehangolt ember sokat alszik és kimerülten ébred, többségük egyáltalán nem tud aludni vagy nagyon korán felébred. Sok orvos felhívja rá a figyelmet, hogy az álmatlanság a pácienseknél vészjelzés, amikor már depresszióra kell gondolni.
- Kedvetlenség. A depressziónak ez a gyakori tünete ilyen kijelentésekben tükröződik: „állandóan fáradt vagyok” vagy „még a hobbimhoz sincs kedvem”. Gyakran már a felkelésnél fáradtak és egész nap letargikusak. Talán tudnak dolgozni, de teljesítőképességük csekély, és hamar kifáradnak. Egy férfi ezt így panaszolta: „A lábaim ólomból vannak.”
- Étvágytalanság. Nem tudnak örülni az evésnek. Kedvetlenül kaparásznak az ételben. Minél súlyosabb a depresszió, annál kisebb az étvágy. Ma nem tesznek ellene, súlyos fogyás következhet be, ami tovább nehezíti a problémát. A depresszió első stádiumaiban még előfordul, hogy a páciens valami ehetőt keres a hűtőszekrényben, de az utolsó fázisban napokig megvan étel nélkül.
- A nemi ösztön csökkenése, főként asszonyoknál. Néhányan olyan súlyos depresszióba esnek, hogy menstruációjuk is megszűnik.
- Gondozatlan külső. Ma egy korábban divatosan öltözködő asszony elveszti külső megjelenése iránti érdeklődését, mindig depresszióra kell gondolni. A férfiaknál a borotválkozás elhanyagolása lehet íntő jel. A gondozatlan külső visszatükrözi, hogyan nézi az ember önmagát. A ruhák árulkodnak. Aki túlzottan divatosan öltözik, kisebbrendűségi érzését takarja el. A jól öltözött ember szereti magát. Aki azonban hanyagul öltözik ott, ahol kívánatos lenne a gondozott külső, az azt bizonyítja, hogy lemondott magáról.
- Testi panaszok. Jelentkezhetnek képzelt vagy valóságos tünetek fáradtság, gyengeség, fájdalmak, szédülés, szívdobogásérzés, légzési nehézségek, fejfájás, szorulás, gyomorégés és izzadás.
A depresszió lelki tünetet
Bár a depresszió szellemi területen kezdődik, erősen hat az érzelmekre.
1. Az érzelmek elhidegülnek. Majdnem minden depressziós emberben megvan a hajlam, hogy visszahúzódjék másoktól, ami aztán növekvő elhidegüléshez vezet. Először a társsal illetve a gyermekekkel szemben, végül önmagával szemben válik közömbössé, és nem érdekli semmi, ami körülötte történik. Ezt a fásultságot egy hamis gondolat hívja elő, ami arra kényszeríti az embert, hogy kizárólag önmagával foglalkozzék. Ha ez nem változik meg, a depresszió halad előre. Valaki így fogalmazta ezt meg: „Szeretet vagy gyűlölet”. Szeretet nélkül ugyanis tönkremegy az élet.
2. Szomorúság. Örömtelenség és sötét hangulatok jellemzik a depressziós ember életét. Ezek olyan mélyen gyökereznek benne, hogy még az arckifejezése is megváltozik. Hiába keressük a mosolyt. Mások vidámsága nem hat rá. Minél rosszabb az állapota, annál kevésbé van abban a helyzetben, hogy humoros megjegyzésekre reagáljon, sőt inkább bosszankodik környezete vidámsága miatt.
3. Sírás. A depressziós gyakran akarata ellenére hajlik a sírásra, még olyanok is, akik ezt évek óta nem tették, sírásban törnek ki vagy szívesen sírnának ha tudnának. Egy asszony így számolt be erről: „Depressziómat mindig előre látom, ilyenkor ugyanis sírhatnékom támad.”
4. Ellenséges érzések. Minden depresszió első fázisánál megjelenik az agresszió is. Először az ellen a személy ellen irányuk, aki elutasította vagy megsértette; később önmaga ellen fordul, mert magát tartja hibásnak. A lehangolt ember gyakran fejezi ki így magát: „gyűlölöm magam” vagy „utálom magam”.
5. Ingerültség. Eleven és energikus személyek gyakran ingerlik a passzív embereket. Bosszankodnak azon, hogy mások jól érzik magukat, ellenállnak, ha aktivizálni próbálják őket, sőt dührohamot kaphatnak egészen normális zajoktól, pl. a konyhai zajoktól. A megnyugtató zene „idegeikre megy”. Néha még a velük beszélgető barátokra is haragszanak, mert úgy vélik, nem érdemesek rá, hogy azok idejüket és gondolataikat rájuk pazarolják.
6. Félelem, szorongás, gond. Az elhagyatottság és a kétségbeesés érzése leszállítja a félelem-küszöböt, és bármi okot ad az aggódásra. Az ilyen ember fél, hogy elhagyják még ha nem is mondja ki nyíltan. Menekül a múlttól, rémüldözik a jövőtől, és fél a haláltól.
7. A reménytelenség a legtöbb depressziós emberben megtalálható. Fogolynak érzik magukat, és nem látnak kiutat. A múltjuk csak elutasítás és szenvedés volt, a jelen gyötrelmes, és a sötét jövőben pedig nem látnak megoldást. Ma nem tudjuk bennük feléleszteni a reménység szikráját, depressziójuk egyre rosszabb lesz. Tipikus náluk ez a panasz: „Teljesen kétségbeestem, nem látom a legkisebb reménysugarat sem.”
