MÚLNAK AZ ÉVEK

Múlnak az évek, jönnek a gondok,

Talán ráncosabb már a homlok.

De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,

Az ember azonban nem lehet mindig mohó.

Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,

Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.

És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,

A lélekben dúló vihar is egyszer elül.

De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,

Sokszor a velünk történteket is csak kívülről nézők.

Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,

S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.

És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,

Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.

Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,

Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.

Múlnak az évek, tűnnek a gondok,

Simábbnak tűnik már a homlok.

Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,

Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!

Forrás ~ Internet